- 1994-ben Budapesten, a Budapesti Memorandum aláírásával Ukrajna orosz, amerikai és brit biztonsági vállalásokat kapott azért cserébe, hogy feladja atomfegyvereit.
- Sorozatunkban a történelmi döntés hátterét járjuk be levéltári dokumentumokon keresztül. A sorozat további részei itt olvashatóak.
- A második részben Budapest házigazda-szerepét vizsgáljuk.
Ahogy azt sorozatunk első részében írtuk: a Budapesti Memorandum aláírása után az ukrán elnök Leonyid Kucsma „szimbolikusnak nevezte, hogy az aláírásra éppen az európai biztonsági csúcson került sor”. Bár a Memorandum nem szerepelt a hivatalos programban, a Kucsma elnök által említett „európai biztonsági csúcs” természetesen az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) negyedik csúcstalálkozója volt. A konferenciasorozat 1973-ban indult azzal a céllal, hogy a vasfüggönyön átívelő párbeszédet teremtsen, és szorgalmazza az emberi jogok tiszteletben tartását a szocialista blokkban. Első és talán legjelentősebb eredménye az 1975-ben Helsinkiben tartott csúcstalálkozó záródokumentuma volt: korábbi blogbejegyzésünkben a Helsinki Záróokmány nem várt hatásának tartottuk, hogy lökést és legitimációt adott a kelet-európai emberi jogi csoportok megjelenéséhez és tevékenységéhez, végül hozzájárulva az 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji rendszerváltásokhoz.
Ezekre a történelmi változásokra és a Szovjetunió összeomlására reagálva az 1994. december 5-6-án Budapesten megrendezett negyedik csúcstalálkozóján az értekezletsorozat is átalakult, és felvette a mai Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nevet.
Az 1994-es csúcstalálkozóval kapcsolatos dokumentumokat sorozatunk következő fejezetében fogunk bemutatni; előtte azt vizsgáljuk meg, hogy az milyen szimbolikus jelentőséggel bírt, hogy Magyarország adott otthont nemcsak a csúcstalálkozónak, de a Budapesti Memorandum aláírásának is.
Az aláírási ceremónia előkészületeiről előzetesen kevés információt hoztak nyilvánosságra; az azonban ismert, hogy a tavaly szeptemberben elhunyt Donald M. Blinken, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete 1994 és 1997 között, meghatározó szerepet játszott a szervezésben. A Blinken OSA Archivumban őrizzük egyrészt a Vera és Donald Blinken Gyűjteményt – Blinken nagyköveti tevékenységével kapcsolatos levelezéseit, sajtókivágatokat, fényképeket –, másrészt a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió Kutatóintézetének iratait – a rádiók által felhalmozott médiagyűjteményt és elemzéseket. Ezek révén az Archivum lehetőséget biztosít a történelmi esemény mélyebb megértésére.
Az alábbiakban Blinken nagykövet 1994 decemberében megjelent cikkét és a SZER/SZR egy belső táviratát osztjuk meg.
A SZER/SZR müncheni központjába 1994. december 5-én, 20:32-kor érkezett belső távirat az alábbiakban részleteket tartalmaz Clinton elnök az amerikai nagykövetségen elmondott aznapi beszédéből:
A szövegkörnyezetből kiderül, hogy erre az eseményre az aláírási ceremónia után került sor: „azért látogattam Budapestre, hogy megerősítsem nemzetünk elkötelezettségét egy biztonságos és egyesült Európa mellett – idézi Clintont a távirat. – Ahogy [Blinken] nagykövet úr is említette, ma hatályba lépett a START-1-egyezmény, és Ukrajna, követve Fehéroroszország és Kazahsztán példáját, csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez”.
Az amerikai elnök ezután kiemelte, hogy az EBEÉ-csúcs és az aláírás házigazdája, „Magyarország, demokratikus szomszédaihoz hasonlóan határozott lépésekkel halad a teljes európai integráció felé. Hiszem, hogy be tudja és be is fogja fejezni a szabadpiaccá való átalakulását. Hiszem, hogy elkötelezettsége az iránt, hogy fontos, felelősségteljes szerepet játsszon az új Európában, mindannyiunk számára jó hír”.
Néhány héttel a biztonsági csúcstalálkozó után, 1994. december 24-én Donald Blinken nagykövet cikket közölt a Népszabadságban (a szöveg angolul a Budapest Sun című angol nyelvű magyarországi hetilapban is megjelent), mintegy összegezve magyarországi nagykövetként eltöltött első évét. „Az EBEÉ-csúcsértekezlet idején az egész világ Budapestre figyelt” – írja, elismerve Magyarország alkalmasságát az esemény megrendezésére. Majd Clinton elnökhöz hasonlóan elégedetten nyilatkozik a rendszerváltás utáni parlamentarizmus
és az emberi jogok védelmének fejlődéséről, kijelentve, hogy a
„virágzó magyar demokrácia képezi azt a nélkülözhetetlen alapot, amelyre jelenlegi, kitűnő kapcsolatunk épült”.
A sorozat következő részében az EBEÉ-találkozóval kapcsolatos iratokat osztunk meg.
A sorozat részei:
- Nukleáris leszerelés és a Budapesti Memorandum: „egy biztonságosabb korszak köszönt a világra”?
-
Európai biztonsági konferencia egy virágzó demokráciában: Magyarországon
- Az európai biztonság újraszerkesztése Budapesten
- NATO-bővítés az 1990-es években: Clinton és Jelcin „hideg békéje”
- Oroszország 1994-es „békefenntartó művelete” Csecsenföldön
- „Kevésbé kötelező erejű kötelezettség”: tiszteletben tartani, vagy védelmezni Ukrajna integritását?
- „Mindannyiunk általános biztonsága az egyes országok stabilitásától és biztonságától függ”
(Katerina Belenkina a Blinken OSA Archivum levéltárosa és szláv
specialistája; Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archivum tartalomfelelős
munkatársa és segédlevéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!