Az európai biztonság újraszerkesztése Budapesten

• 1994-ben Budapesten, a Budapesti Memorandum aláírásával Ukrajna orosz, amerikai és brit biztonsági vállalásokat kapott azért cserébe, hogy feladja atomfegyvereit.
• Sorozatunkban a történelmi döntés hátterét járjuk be levéltári dokumentumokon keresztül. A sorozat további részei itt olvashatóak.
• Ahogy azt a második részben kiemeltük, Leonyid Kucsma ukrán elnök „szimbolikusnak nevezte, hogy az aláírásra éppen az európai biztonsági csúcson került sor”. A harmadik rész témája az 1994-es budapesti biztonsági konferencia.
  

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) budapesti konferenciájának záródokumentuma Towards a Genuine Partnership in a New Era (A valódi partnerség felé egy új korszakban) címmel jelent meg. Az alábbi, harminchárom oldalas szöveg nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az 1973-ban, még a hidegháború alatt létrejött „európai biztonsági csúcsra” 1994-ben milyen új kihívások vártak. „Eltökéltek vagyunk, hogy új politikai lendületet adjunk a EBEÉ-nek – áll a Nyilatkozatban (2–5. oldal). – Hogy formába öntsük ezt az eltökéltséget, az EBEÉ mostantól az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nevet viseli.”

A geopolitikai helyzet átalakulásával kapcsolatban a Nyilatkozat megállapítja, hogy „a hidegháború legtöbb maradványa eltűnt. Szabad választások valósultak meg, a demokrácia mély gyökeret eresztett. Ugyanakkor a stabil demokráciához, a hatékony piacgazdasághoz és a társadalmi igazságossághoz vezető út nehéznek bizonyul”.

A Budapesti Memorandum (és a benne lefektett biztonsági vállalások) volt Ukrajna feltétele az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozáshoz, a Memorandum aláírása tehát olyan esemény volt, amely a gyakorlatban is megtestesítette az EBEÉ alapelveit: megelőző diplomácia, bizalom- és biztonságépítő intézkedések, környezetvédelem stb. „Határozottan elkötelezettek vagyunk az atomsorompó-egyezmény teljes körű végrehajtása és határozatlan idejű és feltétel nélküli meghosszabbítása mellett” – fogalmaz meg rokon gondolatokat a budapesti csúcstalálkozó Nyilatkozatának 12. pontja (3. oldal), az Alapelv a nonproliferáció szabályozásáról (18–20. oldal) pedig „az atomsorompó-szerződéshez való egyetemes csatlakozást” sürgeti.

Paradox módon az EBEÉ-csúcs záródokumentuma mégsem tesz közvetlen utalást a Budapesti Memorandumra, miközben azt Ukrajna és a nukleáris nagyhatalmak a konferencia közben írták alá.

A Blinken OSA Archivum őrzi a Nemzetközi Helsinki Szövetség (IHF) archívumát, beleértve az emberi jogi szervezet által az EBEÉ-EBESZ csúcstalálkozókon és munkacsoportokban készített és felhalmozott dokumentumait. Az 1994-es budapesti csúcstalálkozón az IHF elsősorban az emberi jogi szekcióhoz járult hozzá, ennek eredményét tartalmazza a fenti záródokumentum is (The Human Dimension [Az emberi dimenzió], 21–27. oldal). Az IHF-iratok között azonban nemcsak szakmai, de adminisztratív jellegű, illetve PR-dokumentumok is fennmaradtak; a következő példa jól illusztrálja, ezek milyen gazdag történelmi információforrások lehetnek.

Kalauz a sajtó és civil szervezetek számára.

A sajtósok számára összeállított itiner megannyi aprósággal szolgál. Figyelemre méltó a csúcstalálkozó menetrendje (11–12. oldal), amely érezteti az ötvenhárom államfő részvételével lezajlott rendezvény súlyát; de számunkra talán még érdekesebb a „fotózási lehetőségek” listája (5–6. oldal). E szerint, közvetlenül „Clinton amerikai elnök érkezése” és a „családi fotó” (lásd fent) után egy bizonyos „atomsorompó-szerződés aláírási ceremóniájára” került sor. Valószínűleg ez lehetett a Budapesti Memorandum aláírása, amely tehát bár hivatalosan nem volt a csúcstalálkozó része, de ennyiben legalábbis megjelent a programjában.

Hogy a biztonsági csúcstalálkozó dokumentumaiban a Budapesti Memorandum miért nem szerepelt nagyobb hangsúllyal, arra egy lehetséges magyarázat, hogy ekkor az Ukrajna területén esetlegesen kialakuló konfliktus hipotetikus volt, szemben az Európa területén és a posztszovjet térségben éppen ténylegesen zajló számos nagyszabású konfliktussal, amelyek azonnali rendezést igényeltek.

„A szabadságjogok terjedése együtt járt új konfliktusok megjelenésével és a régiek újjáéledésével – figyelmeztet a budapesti csúcstalálkozó nyilatkozata. – Továbbra is zajlanak hegemóniára és területi terjeszkedésre törekvő háborúk az EBEÉ-térségében. Továbbra is sérülnek az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, az intolerancia és a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció kitart. Az agresszív nacionalizmus, a rasszizmus, a sovinizmus, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az etnikai feszültségek csapásai még mindig széles körben elterjedtek.”

Ezekkel sorozatunk egy későbbi fejezetében foglalkozunk.

A sorozat részei:

1. Nukleáris leszerelés és a Budapesti Memorandum: „egy biztonságosabb korszak köszönt a világra”?
2. Európai biztonsági konferencia egy virágzó demokráciában: Magyarországon
3. Az európai biztonság újraszerkesztése Budapesten
4. NATO-bővítés az 1990-es években: Clinton és Jelcin „hideg békéje” 
5. Oroszország 1994-es „békefenntartó művelete” Csecsenföldön 
6. „Kevésbé kötelező erejű kötelezettség”: tiszteletben tartani, vagy védelmezni Ukrajna integritását?
7. „Mindannyiunk általános biztonsága az egyes országok stabilitásától és biztonságától függ”
   

(Katerina Belenkina a Blinken OSA Archivum levéltárosa és szláv specialistája; Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archivum tartalomfelelős munkatársa és segédlevéltárosa.)

Olvasd angolul! / Available in English!