- Március 5-én az ENSZ a leszerelés és a nonproliferáció fontosságára hívja fel a figyelmet.
- A nemzetközi naphoz csatlakozó sorozatunkban a Blinken OSA Archivumban őrzött forrásokat osztunk meg az atomleszerelés egy mérföldkövével, a Budapesti Memorandummal kapcsolatban.
- Az ebben a dokumentumban rögzített biztonsági vállalásokért cserébe mondott le 1994-ben Ukrajna az atomfegyverekről.
A sorozat további részei itt olvashatóak.
1994. december 5-én Budapesten került sor arra az eseményre, amely döntések sorozatát követően elérte, hogy egy független ország lemondjon a világ harmadik legnagyobb nukláris arzenáljáról, és atomfegyverrel nem rendelkező állammá váljon. Ez az ország Ukrajna volt.
A Szovjetunió összeomlásával Ukrajna lett a harmadik legnagyobb atomhatalom, az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció mögött. Leonyid Kucsma (Ukrajna elnöke 1994 és 2005 között) azért cserébe véglegesítette Ukrajna csatlakozását az atomsorompó-szerződéshez, hogy az USA, Oroszország és az Egyesült Királyság vezetői biztonsági vállalásokat nyújtottak az országnak.
Az ezeket a vállalásokat tartalmazó dokumentum Budapesti Memorandum néven vonult be a történelembe: az érintettek 1994. december 5-én itt, Budapesten írták alá.
Idén először az ENSZ március 5-én kiemelt nemzetközi nappal hívja fel a figyelmet a leszerelés és a nonproliferáció fontosságára. Ez alkalomból a nukleáris leszerelés egy meghatározó mérföldkövével, a Budapesti Memorandummal kapcsolatos dokumentumokat mutatunk be a Blinken OSA Archivum gyűjteményéből. Az Ukrajna területén jelenleg zajló tragikus eseményeket nem fogjuk elemezni, és arról sem spekulálunk, hogy annektálta volna-e Oroszország 2014-ben a Krím félszigetet, vagy indított-e volna teljes körű inváziót 2022-ben Ukrajna ellen, ha az megőrizte volna nukleáris arzenálját. Ehelyett felidézzük azt a folyamatot, amely a Budapesti Memorandum aláírásához vezetett, és kitérünk a korabeli fogadtatására is.
Az atomsorompó-egyezmény
Miután az ENSZ Közgyűlése jóváhagyásával 1968-tól lehetővé vált az atomsorompó-egyezményhez (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons NPT) való csatlakozás, a nukleáris leszerelés következő fontos lépése a stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezmény (Strategic Arms Reduction Treaty, START-1) aláírása volt. Ezt a kétoldalú megállapodást 1991. július 31-én írta alá Moszkvában George H. W. Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök. Néhány hónappal később azonban a Szovjetunió felbomlott, és a helyén megjelent négy független, atomfegyverrel rendelkező állam: az Orosz Föderáció mellett Ukrajna, Kazahsztán és Fehéroroszország. Míg az Orosz Föderációra jogutódként vonatkoztak a START-1-egyezményben megfogalmazott kötelezettségek, ahhoz, hogy a többi ország is lemondjon atomfegyvereiről, további tárgyalások váltak szükségessé. A független államokat az 1992 májusában aláírt Lisszaboni Jegyzőkönyv ismerte el a START-1 szerződés értelmében a Szovjetunió jogutódjaiként, ezzel kötelezve őket arra, hogy teljesen lemondjanak nukleáris fegyvereikről, és atomfegyverrel nem rendelkező államokként csatlakozzanak az atomsorompó-egyezményhez. Ezt Fehéroroszország 1993 júniusában, Kazahsztán pedig 1994 elején teljesítette.
Ukrajnában, hosszabb és heves vitát követően, a parlament bár 1994 novemberében elfogadott egy törvényt az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozásról, de kikötötte: az csak akkor lép hatályba, ha az atomhatalmak egy megfelelő nemzetközi jogi dokumentumban vállalnak biztonsági garanciákat Ukrajna felé. Ezeket a garanciákat tette hivatalossá a Budapesti Memorandum, avagy teljes címén: Memorandum biztonsági vállalásokról Ukrajna atomsorompó-egyezményhez való csatlakozása kapcsán.
A dokumentum aláírására 1994. december 5-én Budapesten került sor, egy időben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBÉE) ugyancsak Budapesten megrendezett csúcstalálkozójával. A dokumentumot Borisz Jelcin elnök (Orosz Föderáció), William J. Clinton elnök (Amerikai Egyesült Államok), Leonyid Kucsma elnök (Ukrajna) és John Major miniszterelnök (Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága) írták alá, amint az alábbi képen látható. A Memorandum aláírásával Ukrajna csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez, és nemcsak megkezdte a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenáljának a leszerelését és felszámolását, de vállalta, hogy atomfegyverrel nem rendelkező államként a jövőben sem fejleszt ki és nem is szerez be nukleáris fegyvereket.
Cserébe a Budapesti
Memorandum felsorolta az Ukrajnának felajánlott biztonsági vállalásokat. (Kazahsztán
és Fehéroroszország azonos, de külön memorandumokban ugyanezeket a
biztosítékokat kapta.)
A hat pontból álló Memorandum aláírásával a felek „megerősítették elkötelezettségüket”:
- Ukrajna függetlensége, szuverenitása és meglévő határai tiszteletben tartása iránt;
- az iránt, hogy tartózkodnak az Ukrajna területi integritása vagy politikai függetlensége ellen irányuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és hogy egyetlen fegyverüket sem fogják Ukrajna ellen használni, kivéve önvédelemből;
- hogy nem alkalmaznak gazdasági kényszert abból a célból, hogy saját érdekeiknek rendeljék alá Ukrajna szuverenitásából fakadó jogainak gyakorlását;
- hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának azonnali intézkedését kérik Ukrajnának nyújtandó segítség tárgyában, ha Ukrajna olyan agresszió áldozatává, vagy olyan agresszióval való fenyegetés célpontjává válik, amelyben nukleáris fegyvereket használnak;
- hogy nem alkalmaznak nukleáris fegyvereket az atomsorompó-egyezményhez csatlakozó, nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokkal szemben, kivéve saját országuk elleni támadás esetén;
- hogy konzultálnak a fenti kötelezettségekkel kapcsolatos kérdés felmerülése esetén.
Az aláírásról szóló híradásában a Magyar Nemzet az érintett kormányfőket idézve „korszakos” dokumentumnak nevezte a Budapesti Memorandumot, „amelyben a három ország biztonsági garanciákat nyújt Kijevnek, s amelynek köszönhetően az ukrán elnök átadhatta országának az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozásáról szóló okmányokat”. A Magyar Nemzet arról is beszámolt, hogy Clinton elnök beszédében megjegyezte, hogy bár „még az Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió között kezdődtek meg a tárgyalások”, most azonban a megállapodás révén „egy biztonságosabb korszak köszönt a világra”. A lap kiemelte, hogy Leonyid Kucsma ukrán elnök ukrán nyelven mondta el beszédét, amelyben „szimbolikusnak nevezte, hogy az aláírásra éppen az európai biztonsági csúcson került sor”.
Hogy megértsük, milyen szimbolikus jelentésre gondolt Kucsma elnök, az elkövetkező napokban a Blinken OSA Archivumban őrzött dokumentumokat fogunk bemutatni. A levéltári források segítségével többet megtudunk az EBÉE-találkozóról és Magyarország házigazda-szerepének jelentőségéről, megismerjük nemcsak a Budapesti Memorandumba bekerült biztonsági vállalásokat, de a kimaradt garanciákat is, és felvázoljuk az aláírás tágabb geopolitikai pillanatát. Végül, immár nagyobb rálátással, visszatérünk a teljes beszédre, amelyet Leonyid Kucsma ukrán elnök mondott azon a bizonyos európai biztonsági csúcson, Budapesten.
A sorozat részei:
- Nukleáris leszerelés és a Budapesti Memorandum: „egy biztonságosabb korszak köszönt a világra”?
-
Európai biztonsági konferencia egy virágzó demokráciában: Magyarországon
- Az európai biztonság újraszerkesztése Budapesten
- NATO-bővítés az 1990-es években: Clinton és Jelcin „hideg békéje”
- Oroszország 1994-es „békefenntartó művelete” Csecsenföldön
- „Kevésbé kötelező erejű kötelezettség”: tiszteletben tartani, vagy védelmezni Ukrajna integritását?
- „Mindannyiunk általános biztonsága az egyes országok stabilitásától és biztonságától függ”
(Katerina Belenkina a Blinken OSA Archivum levéltárosa és szláv specialistája; Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archivum tartalomfelelős munkatársa és segédlevéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!