- Ma egy éve, 2022. augusztus 30-án hunyt el Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője.
- 1980-as évekbeli beszédeiben a nukleáris fegyverek nélküli világ felé vezető utat hirdette, az erőszakos külpolitikát katasztrófához vezető kőkorszaki örökségnek nevezte.
- Anastasia Felcher és Katerina Belenkina, a Blinken OSA Archivum szláv levéltárosai Gorbacsov 1987-es és 1988-as beszédeiből válogattak részleteket.
A Time által 1990-ben az évtized emberének nevezett Mihail Gorbacsov a Nyugaton máig nagy népszerűségnek örvend, köszönhetően a Szovjetunió politikai és gazdasági átalakításának (peresztrojka), illetve az ország elhallgatott múltját is érintő liberális reformoknak (glasznoszty). Otthon, Oroszországban azonban megoszlanak a vélemények róla és örökségéről. Miközben a történészek még mindig vitatkoznak arról, hogy a szovjet gazdaság kész volt-e a Gorbacsov által bevezetett reformokat összeomlás nélkül befogadni, a konzervatív gondolkodású politikusok pedig szavazatszerzési céllal hangoztatják a volt vezető állítólagos kormányzási ballépéseit, a közvélemény, egyre nagyobb részben a Szovjetunió iránti nosztalgia bűvöletében, kritikus, elítélő az egykori szovjet vezetővel szemben. Ami e viták árnyékában gyakran háttérbe szorul, az Gorbacsov szerepe a hidegháború végén a Kelet és Nyugat közötti kapcsolat és bizalom helyreállításában.
Gorbacsov az atomtechnológia rendkívül összetett és problémás területén is erőfeszítéseket tett a feszültség csökkentésére. Miután az 1986-os csernobili balesetet és annak katasztrofális kezelését követően súlyos kritikákkal kellett szembenéznie, igyekezett előremozdítani a nukleáris leszerelés napirendjét – mind belföldön, mind a nemzetközi színtéren.
Halálának első évfordulója alkalmából részleteket közlünk Gorbacsov három olyan nyilvános beszédéből az 1980-as évek végéről, amelyekben nemcsak a nukleáris fegyverek, hanem általánosan „az erő, az erővel történő fenyegetés” mint „a külpolitika eszköze” ellen szólalt fel, és „egy fegyverek és erőszak nélküli világot” hirdetett.
A kontinensen lévő atomfegyverek számának csökkentésében fordulópont volt a Mihail Gorbacsov orosz és Ronald Reagan amerikai elnök által 1987-ben aláírt, a közepes hatótávolságú atomfegyverekre vonatkozó szerződés (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty, INF-szerződés). Az INF-szerződés egy fegyverzetellenőrzési megállapodás volt a hidegháború ellenséges táborai között. A megállapodás teljes mértékben betiltotta az amerikai és szovjet szárazföldi közepes és rövid hatótávolságú ballisztikus és cirkáló rakétákat, indító berendezéseket és fegyverzetrendszereket. Több évtizedes bizalmatlanság után ez a szerződés addig példátlan biztonságpolitikai áttörést jelentett, az első jelentős lépés volt az atomfegyverektől mentes világ irányába. A nukleáris arzenál felszámolását közvetítette a televízió, széles körben népszerűsítve a meggyőződést, miszerint az atomfegyverek, táboroktól függetlenül, az egész emberiséget fenyegetik.
Gorbacsov számára az INF-szerződés aláírása külpolitikai mérföldkő volt. Már előtte is gyakran hangoztatta, hogy az atomfegyverektől mentes világ elérése elengedhetetlen az emberiség túléléséhez. Több ilyen beszéde is online megtekinthető a Blinken OSA Archivum honlapján, a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió Kutatóintézete által rögzített nyolcszáz órányi szovjet és orosz televíziófelvétel között.
A gondolkozás militarizálása nukleáris öngyilkosság
A Kremlben 1987 februárjában nemzetközi fórumot tartottak A nem nukleáris világ az emberiség túlélése érdekében címmel; felszólalt a Nobel-békedíjas Andrej Szaharov is, nemzetközi médiaérdeklődést biztosítva a konferenciának. Beszédében Gorbacsov arra figyelmeztetett, hogy a „gondolkozás és az élet militarizálása” lejtő a katonai eszkaláció és a nukleáris öngyilkosság felé. „Ha egy alapvetően megváltozott világ problémáit továbbra is erőszakkal igyekszünk megoldani, a kőkorszakból ránk maradt módszerekkel, az nagy valószínűséggel politikai katasztrófához vezet.”
Eredendően más megközelítés: biztonság
Egy másik, még az INF-szerződést megelőző alkalom az 1987-es bukaresti szovjet-román baráti találkozó volt. Itt Gorbacsov hangsúlyozta elkötelezettségét „a fegyverek és erőszak nélküli világ irányába tett lépések” mellett. Nyilvánosan bejelentette egy politikai program elindítását, amely a Szovjetunióban lévő nukleáris fegyverek csökkentését és a nukleáris kísérletek leállítását tűzte ki célul.
Fel kell hagyni a kifelé irányuló erőszakkal
Az igazi csúcspont azonban az ENSZ Közgyűlésének 1988. decemberi ülésén, New Yorkban elmondott beszéde volt. Ebben a felszólalásában, amelyet a szovjet televízió is közvetített, a vezető olyan jövőképet vázolt fel, amelyben már nem szükségszerűek a háborús konfliktusok, hiszen „az elmozdulás a nukleáris fegyverektől és az erőszaktól mentes világ felé képes alapvetően átalakítani bolygónk politikai és intellektuális identitását”. Az erő alkalmazását mint a nemzetközi kapcsolatok végső vezérlő elvét is elutasította, és arra sürgette a szuperhatalmakat, hogy „önként korlátozzák magukat, teljes mértékben zárják ki az erő alkalmazását.” Helyette Gorbacsov a bizalom megteremtése mellett tett hitet, és megerősítette, hogy a Szovjetunió kész csökkenteni a Kelet-Európában állomásoztatott katonai erejét.
Az INF-szerződés eredményeként 1991-re a Szovjetunió és az USA 2692 rakétát számolt fel, amit tíz éven át helyszíni verifikációs ellenőrzések követettek. Ugyanebben az évben összeomlott a Szovjetunió, régiószerte eltérő folyamatokat indítva be. A jó szándék ellenére rendkívül nehéznek bizonyult dönteni az egykori szovjet, immáron szuverén köztársaságok területén megmaradt atomfegyverek sorsáról. Ezekben az újonnan függetlenné vált államokban mindeközben tüntetéseken sürgették az egykori hatóságok 1986-os csernobili katasztrófa utáni szerepének kivizsgálását. Az áldozatok új hangot kaptak, ezúttal erősebbet, mivel 1991 után sokkal könnyebb volt a szerveződés, és lehetségessé vált nyilvánosan követelni a volt szovjet hatóságok felelősségre vonását. A kártérítésért folytatott harc folytatódott.
Ami az INF-szerződést illeti, a nukleáris fegyverek nélküli, biztonságos világhoz fűzött remények 2019-ben szertefoszlottak, miután mindkét fél először felfüggesztette a megegyezést, majd visszalépett tőle. Vissza az 1980-as évekbe; Gorbacsov eredményei a nukleáris leszerelés terén viszonylag rövid ideig éltek.
Mégis, az őt közvetlenül követő politikusok, köztük Borisz Jelcin, Oroszország első elnöke, folytatták a Gorbacsov által kijelölt utat – nemzetközi szerződések sorozata volt hivatott biztosítani a haladást a nukleáris fegyverek nélküli világ felé. Az Ukrajna nukleáris leszereléséhez nélkülözhetetlen, 1994. december 5-én aláírt Budapesti Memorandum egy volt ezek közül – jelentőségével és tágabb kontextusával korábban részletesen foglalkoztunk. Ezeknek az államközi megállapodásoknak a hatékonysága továbbra is ellentmondásos és vitatott; kiváltképp, ha az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború szemszögéből nézzük.
Az atombomba „atyjáról”, Julius Robert Oppenheimer fizikusról szóló 2023-as nyári blockbuster filmben a címszereplő arra a felismerésre jut, hogy a tömegpusztító atomfegyver túl nagy árat követel emberi életekben mérve. Oppenheimer számára végül sem a tudományos haladás, sem egy háborúban a katonai fölény nem tudták érvekként teljes mértékben igazolni a Hirosima és Nagaszaki elleni 1945-ös atomtámadás több százezer halálos áldozatát. Ez a pacifista üzenet nagyban hasonlít a gorbacsovi gondolatokhoz. Napjaink behálózott és globalizált valóságában továbbra is kérdéses, hogy az atomenergiából származó előnyök igazolják-e a lehetséges, az egész bolygót érintő kockázatokat. Gorbacsov számára a válasz magától értetődő volt.
(Szöveg: Anastasia Felcher, videó: Katerina Belenkina, a Blinken OSA Archivum levéltárosai és szláv specialistái.)
Olvasd angolul! / Available in English!