- Második újraválasztási kampánya alatt Margaret Thatcher 1987 márciusában hivatalos úton járt Moszkvában.
- Március 31-én ötvenperces interjút adott a szovjet állami tévének: nézők milliói előtt hangoztatta: a Szovjetunió fellépése fenyegető, a leszerelés feltétele a bizalom, a bizalom záloga pedig a nyílt társadalom.
- Bemutatjuk a Blinken OSA Archívumban fennmaradt tévéinterjút, és a látogatás azóta nyilvánosságra hozott bizalmas dokumentumait.
Margaret Thatcher angol miniszterelnök 1987 márciusában a Szovjetunióba utazott; ez volt hét éve tartó miniszterelnökségének első hivatalos moszkvai látogatása, brit vezető tizenkét éve nem járt az országban. Az eseményt a vasfüggöny mindkét oldalán szoros sajtófigyelem övezte, így a hidegháború alatt Münchenben működő Szabad Európa Rádió Kutatóintézetének archívumában, a Blinken OSA Archívumban megannyi hírügynökségi jelentés, keleti és nyugati sajtóhír és elemzés maradt fenn. A szovjet főtitkár Mihail Gorbacsov nem sokkal a vizit előtt jelentette be, hogy hajlandó a közepes hatótávolságú atomfegyverek európai leszereléséről tárgyalni.
Thatcher viszont azt képviselte: amíg a Szovjetunió fenyegetően lép fel, és a Nyugat nem tud megbízni benne, addig a békét csak az atomfegyverek elrettentő ereje biztosíthatja.
Bizalom
Thatcher tiszteletére március 30-án díszvacsorát rendeztek a Kremlben. Itt az angol miniszterelnöknek alkalma volt nyilvános beszédben kifejteni: ha Európa maradéktalanul lemond a közepes hatótávolságú fegyvereiről, azzal védtelenné válik azzal a túlerővel szemben, amelyet a Varsói Szerződés országainak rövid hatótávolságú arzenálja jelentett. Emiatt, miközben a fokozatos leszerelés és az egyensúly fenntartása mellett érvelt, nagy hangsúlyt fektetett a bizalomra, amelyet azonban az emberi jogok tiszteletben tartásához kötött. Úgy fogalmazott, hogy amennyire a Szovjetunió megfelel az emberi jogi követelményeknek (többek közt a politikai fogvatartottak amnesztiájával), annyira fognak a nyugati társadalmak bízni a békés és baráti viszony fenntarthatóságában. Külön kitért az 1979 óta szovjet megszállás alatt lévő Afganisztánra: hogy a Szovjetunió kivonja-e csapatait Afganisztánból, az megmutatja, hogy tartani kell-e tőle.
Moszkvai útja során Thatcher találkozott Andrej Szaharov Nobel-díjas orosz ellenzékivel, illetve a zsidó ellenzéki Josef Begunnal is; mindkét politikai üldözött csak hónapokkal korábban nyerte vissza a szabadságát. Az, hogy ezeket a találkozókat az angol fél kezdeményezte, a szovjet hatóság pedig engedélyezte, mindkét irányba jelzés értékű volt; Thatcher pedig hiteles forrásból tájékozódhatott a szovjet emberi jogi helyzetről. Magával Gorbacsovval mindeközben több alkalommal, összesen mintegy kilenc órán át tárgyalt. Sok részlet akkor nem kapott nyilvánosságot, de nyilatkozatai alapján a nyugati sajtó úgy értelmezte, hogy az angol miniszterelnököt meggyőzte a Gorbacsov által meghirdetett glasztnoszty (nyíltság) programja.
A Thatcher–Gorbacsov-találkozók jegyzőkönyve ma már hozzáférhető, így tudjuk, hogy Thatcher itt még nyíltabban vallott a Szovjetunióval szembeni bizalom hiányáról:
- Thatcher: Az USA messze, az óceánon túl van, de a Szovjetunió itt van Európában. És a Szovjetuniónak sokkal könnyebb csapatokat szállítania akár vasúton, akár másképpen, mint az USA-nak az óceánon keresztül. A szovjet csapatok nem haboztak bevonulni 1956-ban Magyarországra, 1968-ban Csehszlovákiába, majd Afganisztánba. Most miért haboznának, hogy máshová menjenek? És mi mire támaszkodhatunk? A saját és a francia atomfegyverekre? Ez egy egészen más kérdés. Ezért mondom, hogy egy atomfegyver nélküli Európában az önök katonai fölénye felborítaná az egyensúlyt.
- Gorbacsov: Röviden, hogy mit tervez az az „átkozott orosz medve”?
- Thatcher: Csak szeretném, ha átérezné a helyzetünket. Korábban tévesen ítéltük meg, hogy Csehszlovákiában mit fognak csinálni. Azt hittük, nem fogják megszállni, mert az ártana a nemzetközi megítélésüknek. De tévedtünk. Ezt a hibát nem akarjuk még egyszer elkövetni.
Míg ez csak egy rövid részlete az összesen mintegy kilencórányi, állítólag jó hangulatú és partneri beszélgetéssorozatnak, Gorbacsovra nagy hatással lehetett. A szovjet Politikai Bizottság pár hónappal későbbi jegyzőkönyvei tanúsága szerint a Thatchertől hallottak segítettek Gorbacsovnak megérteni a nyugati vezetők és általában a nyugati társadalom fenntartásait: valószínűsíthető, hogy ezek a beszélgetések is hozzájárultak a törekvéséhez, hogy leépítse a Szovjetunióról a Nyugaton kialakult agresszor képét, igyekezve kiérdemelni a Nyugat bizalmát. Márpedig a nemzetközi bizalomra feltétlenül szükség volt a peresztrojka (átalakítás) reformjához, az összeomlás felé tartó zárt szovjet gazdaság átalakításához és kinyitásához.
Nyíltság, átalakítás
Valójában már Thatcher látogatása (és Szaharov és Begun után további politikai üldözöttek szabadon engedése) is ennek a törekvésnek a részét képezhette. A legnagyobb korabeli figyelmet pedig nem is a különböző szintű beszédek kapták, hanem az a Thatcherrel készült interjú, amelyet nézők milliói láthattak a szovjet állami tévében. A három vezető újságíróval volt ötvenperces beszélgetés során Thatcher végig többes szám első személyben beszélt, mintegy a Nyugat képviselőjeként. Részletesen elmagyarázta nemcsak azt, hogy miért a pusztító atomfegyverek elrettentő erejét tartja a béke garanciájának, de azt is, hogy a Szovjetunió nem szűnő fenyegető fellépése valójában hogyan gerjeszti a fegyverkezést, miközben az első világháború óta nem volt példa arra, hogy demokrácia támadjon meg egy másikat:
Bővebben is mesélt a nyugati típusú demokráciáról, annak például olyan rendkívüli adottságait emelve ki, mint hogy neki miniszterelnökként a parlamentben és a rádióban is úgy kell kérdésekre válaszolnia, hogy nem tudja előre, mik lesznek azok.
Az interjút annak köszönhetően tudjuk most közreadni, hogy a müncheni Szabad Európa Rádió (SZER) ekkor már a nyomtatott sajtó és a rádió mellett a szovjet tévét is rögzítette; így ezt a műsort is. A beszélgetés szerkesztve, szinkrontolmács helyett orosz hangalámondással került adásba. Mivel a SZER munkatársai az orosz hangalámondásról tudtak angol fordítást készíteni, a Blinken OSA Archívum YouTube-csatornájára feltöltött felvétel feliratát sem Thatcher, hanem a bemondó hangjához igazítottuk. Továbbá, mivel maga a fordítás is forrásdokumentum, annak esetleges tévedéseit nem javítottuk.
A szovjet állami tévé által 1987. március 31-én sugárzott Margaret Thatcher-interjú teljes felvétele:
A hangalámondásról készült átiratnak köszönhetően lehetséges követni a hol kisebb, hol nagyobb eltéréseket Thatcher megszólalásai és a tévénézők által hallottak között; ebben ma már további segítséget jelent, hogy időközben a Margaret Thatcher Foundation nyilvánossá tette az eredeti angol pontos átiratát. Egy esetben például kimaradt az orosz hangalámondásból, de jól hallható Thatcher érve a nukleáris elrettentő erő logikája mellett: „kit szemel ki a kötekvő, a gyengét, vagy az erőset?” Hasonlóképp elnémul az orosz, amikor Thatcher lecsap arra az átvezetésnek szánt, mellékes újságírói megjegyzésre, miszerint „a szocialista rendszer minden előnyét kihasználjuk a peresztrojka érdekében”. Bár a hangalámondásnak nem része, Thatcher gyors visszakérdezése bekerült a SZER fordításába is: „Elmondaná, hogy mire gondol? Bedobott egy igen provokatív megjegyzést. Mire gondol, mik a szocialista társadalom előnyei?” A látszólag egyszerű, egyenes kérdésre hebegés-habogás volt a válasz.
A Szabad Európa Rádió Kutatóintézetében külön jelentés készült az interjú szovjet fogadtatásáról. E szerint a műsort követően a tévé annyi panaszlevelet kapott, hogy az interjút készítő, a nézők szerint leszereplő újságírók egy későbbi műsorban magyarázkodni voltak kénytelenek. Úgy érveltek, az interjú „a szovjet televízió addig példátlan kísérlete” volt, és azért kelthetett visszatetszést, mert épp a glasztnoszty nyíltságának jegyében „nem jelent meg egy aktatáskás előadó az interjú után, hogy elmagyarázza nekünk, mi volt a jó, és mi volt a rossz”. A SZER elemzői azonban hozzáteszik: arról lehetett szó, hogy a Szovjetunió felismerte, az emberekhez így is, úgy is eljut a rezsimnek nem tetsző információ, ezért azt inkább igyekeztek az irányításuk alatt lévő csatornákon maguk tálalni.
A The Guardian által másnap megszólított moszkvai járókelők mindenesetre úgy nyilatkoztak az interjúról: „Azt hiszem, életemben először megértettem, miért aggódik annyira miattunk a Nyugat. Nem mintha igazuk lenne. Mi nem akarunk háborút, de most már jobban látom, hogy miért vagytok elővigyázatosak.” Mindeközben a New York Times korabeli összefoglalója szerint Thatcher azzal az üzenettel érkezett vissza a Nyugatra, hogy Gorbacsov megbízható, a glasztnoszty valóban változást hoz.
(Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archívum tartalomfelelős munkatársa.)
Olvasd angolul! / Available in English!