- Ma újra viták tárgya lett a Nyugat szerepe az 1956-os forradalomban: a vád, miszerint a Szabad Európa Rádió katonai beavatkozással hitegetve buzdította ellenállásra a magyarokat, a kádári propagandát idézi.
- Mi hangzott el jegyzőkönyvek szerint valójában a rádióban, és korabeli tanúvallomásaikban miért emlékeztek a hallgatók másképp?
- Mink András, a Blinken OSA Archivum tudományos főmunkatársa cikkével emlékezünk az 1956-ban november 11-ig kitartó ellenállásra.
A Kádár-korszak „ellenforradalmi” propagandájának kulcseleme volt, hogy az 1956-os forradalom a Nyugat bíztatására tört ki, az imperialista hatalmak, legfőképpen az Egyesült Államok titkosszolgálatai aktívan részt vettek a felkelés szervezésében, és ebben a közvetítő szerepet a szó szoros és átvitt értelmében is a müncheni Szabad Európa Rádió (SZER) játszotta.
Ezt az állítást sem akkor, sem azóta nem bizonyította senki. Ellenkezőleg, a történeti dokumentumok alapján már több évtizede egyértelmű, hogy a magyar forradalom teljesen felkészületlenül érte, valósággal sokkolta a Nyugatot.
A CIA korabeli napi jelentései, amelyek a Blinken OSA Archivum 1956-os digitális gyűjteményében elérhetőek, arról tanúskodnak, hogy sejtelmük sem volt a forradalom kitöréséről. Mi több, az amerikai stratégiai elemzések Közép-Kelet Európában sehol sem várták, hogy megdőlne a rendszer. Úgy vélték, a diktatúra olyan súllyal nehezedik a társadalmakra, az erőszakszervezetek olyan erős és széles hálózattal rendelkeznek, hogy a rabul ejtett népeknek („captive nations”) esélyük sincs lerázni magukról a kommunista rendszer igáját. Egy Magyarországról szóló, 1956 elején készült elemzés szerint az országban ugyan nő az elégedetlenség, de nincs esély arra, hogy valamilyen tömegmozgalom vagy felkelés megingassa a hatalmat.
A Nyugatot olyannyira meglepte, ami 1956 októberében történt, hogy a forradalom leverése után több kiterjedt vizsgálatot végeztek a magyar menekültek körében annak kiderítésére, hogy megértsék, hogyan is vált lehetségessé, amit korábban lehetetlennek véltek. Ilyen volt például a Columbia Egyetem kutatási programja, vagy az ENSZ magyar kérdéssel foglalkozó különbizottsága – ezek dokumentumai szintén hozzáférhetőek a Blinken OSA Archivum honlapján.
Régi-új vád
A Nyugat és a SZER 1956-os szerepe ma ismét vitatottá vált, nem függetlenül az Ukrajna elleni orosz háborútól, illetve a magyar kormányhoz közeli propaganda oroszpárti, az orosz vezetést mentegető hangvételétől. Az állítás, amely közeli rokonságban áll a Kádár-korszak nyugatellenes vádjaival, a következő: a Nyugat és az Egyesült Államok a SZER-en keresztül hamis illúziókat keltett a nyugati segítséggel kapcsolatban, katonai beavatkozást ígérve további ellenállásra buzdították, majd cserben hagyták a magyar népet. Vagyis, már 1956-ban is a Nyugat bujtogatta az ellenállást, méghozzá annak tudatában, hogy valójában nem tudnak és nem is akartak beavatkozni, katonai segítséget nyújtani.
Az állítás egyfelől könnyen cáfolható. Ma már bárki meghallgathatja online a SZER 1956-os adásait: a teljes adásanyag 2016 óta elérhető mind az Országos Széchényi Könyvtár, mind a Blinken OSA Archivum honlapján. Ezek alapján biztosan állítható, hogy egyetlen olyan műsor, tudósítás, kommentár sem hangzott el, amely amerikai vagy ENSZ-csapatok küldését helyezte volna kilátásba, és erre hivatkozva buzdította volna a harc folytatására a magyar szabadságharcosokat. A forradalom leverése után több vizsgálat is folyt a SZER magyar adásairól; bár az adások hangvételével, politikai irányultságával kapcsolatban számos kritikai megjegyzést tettek, az adásszövegek elemzése alapján egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy szó szerint egyetlen adás sem ígért külső beavatkozást, fegyveres segítséget.
A probléma azonban ennél kacifántosabb. Ugyanis az sem kétséges, hogy a magyar hallgatók jelentős része, ha nem a többsége, utóbb úgy emlékezett, hogy a SZER igenis ellenállásra buzdított és katonai segítséget is kilátásba helyezett. Ennek tudható be a magyar közvélemény csalódottsága, kiábrándultsága és keserűsége a forradalom leverése után, amint az is, hogy a rádió megítélése és hallgatottsága mérhetően visszaesett a következő években.
Valószínűleg a Kádár-rezsim propagandistái is tisztában voltak ezzel. A Nyugat és a SZER felelősségének szajkózása nemcsak azt a célt szolgálta, hogy elhitesse a kártékony és cinikus nyugati beavatkozás meséjét, ezzel magyarázva, miért nem tudott a néphatalom egymaga szembeszállni az immáron ellenforradalomnak titulált népfelkeléssel, és így igazolva a szovjet megszállást is. Ezt talán senki, még a legostobább belügyesek sem hitték el.
De egy másik, ki nem mondott, rejtett üzenet valószínűleg célba talált: hiába vártátok és reméltétek, hogy a segítségetekre fognak sietni, cserben hagytak benneteket – a Nyugattól nem várhattok semmit.
Nagyon valószínű, hogy ez az érzület is közrejátszott abban, hogy a magyar társadalom viszonylag gyorsan feladta a passzív ellenállást, és beletörődött a rendszer restaurációjába, amint azt 1957 keserves május elsejéje már egyértelműen jelezte. Mi több, úgy látszik, e csalódottság és keserűség árnyéka máig nyúlik: a mai Brüsszel- és Nyugat-ellenes propaganda talán ezért is lehet ennyire meghökkentően hatásos a magyarok körében.
Hamis illúziók?
Hogyan lehetséges, hogy 1956-ban az emberek olyasmit hallottak, ami szövegszerűen nem hangzott el? Ez nem annyira rejtélyes. A rádióadások konkrét tartalma és vélelmezett üzenete, különösen abban a felfokozott hangulatban, amelybe a magyar társadalom a forradalom lázában került, könnyen elválhatott egymástól. A magyar társadalomnak utólag sem lehet szemrehányást tenni azért, hogy a rádió adásait félrehallotta. Lássuk, miért.
A Szabad Európa Rádió az Egyesült Államok, tágabb értelemben a Nyugat hidegháborús stratégiájának része volt, annak egyik leghatékonyabb intézménye. Küldetése az volt, hogy a felszabadulásba, a szabadság és demokrácia eljövetelébe vetett remény fenntartásával – John Lukács amerikai magyar történész szavajárásával – „emésztési problémákat” okozzon a második világháború után hirtelen felduzzadt szovjet birodalomnak, folyamatosan erodálja a kommunista rezsimek hitelét és alapjait, az ellenállás szellemének életben tartásával akadályozza, hogy a kommunista diktatúrák kényelmesen berendezkedjenek a megszállt országokban. A rádió léte és adásai tehát szorosan kapcsolódtak ahhoz a felszabadítási doktrínához, amelyet az amerikai hidegháborús politika és retorika távlati célként hangoztatott. A SZER szerves részét képezte a szovjeturalom visszaszorítását célzó politikának, azaz önmagában is a Nyugat ezirányú eltökéltségének megjelenítője volt.
Sztálin halála 1953 március elején Keleten és Nyugaton is felkavarta az állóvizet. Ne feledjük, 1953-ban, vagy akár 1956-ban a sztálinista diktatúrák még csak rövid ideje, kevesebb mint egy évtizede uralkodtak a térségben – senki nem tudta pontosan, a zsarnok halála milyen hatással lesz a stabilitásukra. A szovjet csatlósállamok lakosságában Sztálin halála felélesztette a közeli és gyökeres változások iránti reményt, ez mutatkozott meg az 1953-as berlini felkelésben, az 1954–1955-ös helyi tüntetésekben és lázongásokban Csehszlovákiában, az 1956 nyári poznani felkelésben, majd ez utóbbihoz szorosan kötődve az október végén kitört magyar forradalomban.
Az amerikai külpolitikai stratégák is láttak esélyt arra, hogy a diktátor halála utáni bizonytalanság a kelet-európai szovjet rezsimek összeomlásához vezethet. Ehhez hozzájött, hogy 1953 elején színre lépett az új, republikánus Eisenhower-kormányzat. Eisenhower a választási kampányban azt ígérte, hogy demokrata elődeinél keményebben fog fellépni a szovjet fenyegetés ellen. Hivatalba lépése után a felszabadítási doktrína jegyében felpörgött, élesebb szólamokra váltott a szovjetellenes retorika, és ez megmutatkozott a SZER adásainak tartalmán és hangvételén is.
Amikor a forradalom kitört Budapesten, a magyar hallgatók már évek óta azt hallották, hogy Amerika és a Nyugat eltökélt a szovjeturalom visszaszorításában. Midőn pedig a rendszer napok alatt összeomlott, talán nem ok nélkül remélték, hogy a Nyugat kihasználja a váratlan és nem remélt alkalmat, és lépni fog. Hiszen mikor, ha nem most?
De ezt nem csak a rádió, meglehet naiv és a nagypolitikában járatlan hallgatói gondolták így. A forradalom leverése után Heltai György, a sok nyelven tudó képzett diplomata, a Nagy Imre-kormányok tényleges külügyminisztere az ENSZ Különbizottsága előtt tett tanúvallomásában hosszasan beszélt arról, hogy a Nyugat történelmi lehetőséget szalasztott el, amikor a lengyel és a magyar válságot nem használta ki a szovjetek visszaszorítására.
A forradalom alatti adások más okból is kelthettek hamis illúziókat. Először is kérlelhetetlen radikalizmusukkal: egészen november 1-ig, a semlegesség és a Varsó Szerződésből történő kilépés kimondásáig folyamatosan támadták még Nagy Imrét is. A másik, ettől független ok, hogy a rádió munkatársai nem jöhettek Magyarországra. Közvetlen információk és személyes tapasztalatok alapján készült tudósítások helyett így a műsorfolyamban aránytalanul nagy szerep jutott a nemzetközi rokonszenvről és támogatásról szóló beszámolóknak.
Ugyan miből gondolta volna a magyar hallgató, hogy a világ kormányai és közvéleménye elsöprő többségének kiállása a magyar forradalom mellett még nem jelenti azt, hogy a külvilág kész és képes is lenne konkrét segítséget nyújtani a szovjetek ellen?
Végül, a magyaroknak utóbb azt is keserűen kellett látniuk, hogy a szuezi válság az ENSZ-békefenntartók kivezénylésével ért véget, amire Magyarország hiába várt.
A tények
Ismert, hogy a forradalom leverése után körülbelül kétszázezer ember emigrált. A Szabad Európa Rádió számára a menekültekkel, emigránsokkal készített interjúk mindig is rendkívül értékesek voltak, a legfontosabb, a kormánytól és hivatalos propagandától független forrásnak számítottak. A forradalom után az interjúk egyik legyakoribb témája a rádió szerepe és műsorai voltak.
A Blinken OSA Archivumban őrzött interjúkivonatokból az derül ki, hogy a hallgatók jelentős része súlyos bírálattal illette a rádió forradalom alatti műsorait, amelyek szerintük hiú reményeket keltettek, ellenállásra biztattak és nemzetközi katonai segítséggel kecsegtettek. Vagyis tényként kell elfogadnunk, hogy a hallgatók között nagyon sokan valóban így emlékeztek az adásokra.
Ugyanerről árulkodnak a november 4-i szovjet támadás után a helyi ellenállásról és harcokról még egy–másfél hétig tudósító hazai vidéki rádiók adásai. Ezek visszatérő részét képezték a SZER-nek címzett kérdések: meddig kell még kitartani, mikor érkeznek a külföldi csapatok? Nyilvánvaló tehát, hogy a fegyveres ellenállásban részt vevők igenis számítottak a külső katonai segítségre, annak ellenére, hogy ilyesmit soha senki nem ígért. Az adásszövegek, amelyek magyarul később jelentek meg A forradalom hangja c. kiadványban, már 1956-ban ismertek voltak a Nyugaton: a SZER átiratokat készített, ezeket a rádió szerepét elemző későbbi vizsgálatok során angolra is lefordították.
A Szabad Európa Rádiónak válaszolnia kellett a vádakra és bírálatokra. Belső vizsgálat zajlott, amely néhány adás esetében megállapította, hogy túlmentek az általános politikai előírások által szabott kereteken, noha katonai segítségről ezekben sem esett szó. Egy adással szemben merült föl a gyanú, hogy valóban katonai beavatkozást ígért: azt azonban nem a SZER, hanem a müncheni NTS (a Szabad Oroszország emigráns rádióadó) sugározta. A jelentés szerint ebben a magyar nyelvű adásban Zákó András, egy emigráns magyar katonai szervezet, a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége alapító-parancsnoka intézett lelkesítő szavakat a még harcoló felkelőkhöz.
(Mink András a Blinken OSA Archivum tudományos főmunkatársa.)
Cím feletti kép: Fekete füst száll fel Dél-Budapesten, 1956-ban. (Forrás: Blinken OSA Archivum, A SZER/SZR Kutatóintézete iratai, Fotógyűjtemény az 1956-os forradalomról)
Olvasd angolul! / Available in English!