- Huszonöt éve, 1997. február 1-én hunyt el Solt Ottilia szociológus: a Szegényeket Támogató Alap létrehozója, a Beszélő szerkesztője, az SZDSZ alapító tagja és országgyűlési képviselője.
- Ma a második kerületben teret neveztek el róla a Frankel Leó út és a Harcsa utca kereszteződésében, egykori otthonához közel.
- Solt Ottiliára a halála után róla készült portréfilmmel emlékezünk. A film készítője a Fekete Doboz Alapítvány, amelynek archívuma kutatható a Blinken OSA Archívumban, illetve részben elérhető a YouTube-csatornánkon.
A Fekete Doboz Alapítvány Solt Ottilia 1997 február 1-i halála után készítette az Ottilia című portréfilmet. A dokumentumfilm három forrástípust vegyítve mutatja be a rendszerváltás megkerülhetetlen figurájának életét, gondolatait, kortársaira gyakorolt hatását:
- a rendszerváltás folyamatát dokumentáló Fekete Doboz saját archív videófelvételein,
- Solt Ottilia kortársaival és barátaival készült interjúkon,
- illetve a BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság által működtetett, szigorúan bizalmas Napi Operatív Információs Jelentéseken keresztül.
A teljes film egy hétig elérhető a Blinken OSA Archívum YouTube-csatornáján:
Szociológiai kutatásoktól a ruhaosztás szervezéséig
Solt Ottilia 1944-ben született, az ELTE-n végzett magyar-filozófia szakon, az 1960-as évek második felétől szociológusként dolgozott először a KSH-nál, később a Fővárosi Pedagógiai Intézetben. Itt a filmben megszólaló Csalog Zsolt szerint többek közt olyan kutatásokban vett részt, amelyek a cigány gyerekek felzárkóztatását voltak hivatottak segíteni; majd csatlakozott Kemény István kutatásaihoz is.
Mindezeknek logikus folytatása volt, hogy 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot, a SZETA-t. Iványi Gábor a filmben azt mondja, Solt tudta, hogy fővárosi szociológusként nem elég nézelődnie, „ha egyszer elment és körülnézett, akkor felelősséggel van azokkal szemben, akik között járt. Ebből a szemléletből nőtt azután ki az a gondolat, hogy létre kellene hozni egy olyan szervezetet, amely egyszerre próbál valamilyen segítséget, a szolidaritásnak kézzel fogható formáját adni, másrészt pedig szócsővé válni.”
„Kimondtuk, hogy milyennek látjuk a valóságot, leírtuk ezt (aztán emiatt persze nem publikálhattunk), és megpróbáltunk rajta a magunk eszközeivel változtatni is, illetve felhívni a figyelmet ezekkel az akciókkal arra, hogy van szegénység” – foglalja össze a SZETA egykori tagjaként Demszky Gábor a szervezet céljait. Néhány akciójukat az azokban részt vevő szociológustársak, Csalog, Demszky, valamint Havas Gábor idézik fel, illetve Kocsis Zoltán, és a BM-jelentései egészítik ki: ruhát és pénzt juttattak rászorulókhoz, tábort szerveztek a lengyel hadiállapot alatt lengyel gyerekeknek, játszótéren karácsonyfát állítottak (hatósági engedély nélkül, emeli ki az erről szóló jelentés!) és ajándékokat osztottak. Mindehhez az anyagi hátteret kulturális rendezvények szervezésével igyekeztek biztosítani: például jótékonysági koncertet hirdettek, Kocsis Zoltán adta volna elő Wagner-átiratait, ha az eseményt nem tiltja be az államapparátus. A Fekete Doboz filmjében a Solt Ottiliára mint Jeanne d’Arc-szerű lényre visszaemlékező Kocsis részleteket is játszik az akkor el nem hangzott darabokból.
A demokratikus ellenzék formálója
A SZETA működtetése mellett Solt aktív tagja és formálója volt az 1980-as évek demokratikus ellenzékének, így annak programpontja lett a szegénység felszámolása, a szegényekkel való szolidaritás. Szerkesztője volt továbbá a szamizdat (majd az 1990-es években hetilap) Beszélő folyóiratnak, illetve állandó résztvevője és szónoka ellenzéki demonstrációknak – kivéve, ha történetesen épp a tüntetés napjának reggelén mondvacsinált okokkal letartóztatták, mint ahogy történt 1988. március 15-én. Ugyanakkor Havas szerint „amikor egy-egy házkutatást élettársával, Nagy Andrással egymás szájából kapkodva ki a szót, elmeséltek, akkor az ember többnyire dőlt a röhögéstől, mert úgy adták az egészet elő, mint egy burleszket” – amiből ízelítőt ad a dokumentumfilm is. Megörökítette továbbá a Fekete Doboz Alapítvány az 1988. október 6-án elmondott beszédét. Ma, a Solt Ottilia tér avatóünnepélyén, ez a beszéd újra elhangzott.
Az aradi vértanúk napján 1988-ban Solt Ottilia arra emlékezetett: „bátran, türelmes, hosszadalmas aprómunkával kiküzdhetjük magunknak mi is, ez a kis nép itt Európa közepétől kissé keletre, hogy olyan berendezkedésben élhessünk, amilyet a többség akar. Amelyben folyton újra meg újra birkózni és megegyezni képes egymással szegény és gazdag, kicsi és nagy, hagyományőrző és újító, jobb és bal. Ahol egyetlen érdeket és véleményt sem fojt el a hatalmi monopólium, rendőri erőszak. Ahol egyetlen életformát és gondolatot sem üldöznek, még akkor sem, ha az a többségnek nem tetszik. S csak a másokat pusztító érdeknek, erőnek szabnak gátat közös akarattal teremtett és érvényesített törvények. Olyan berendezkedésben, amelyben senki sem lehet egészen elégedett, mert nem övé minden hatalom.”
Politikai tündöklés
Az SZDSZ alapító tagjaként, majd a rendszerváltás után országgyűlési képviselőjeként immáron a Parlamentben tudott tovább küzdeni, többek közt az 1990-ben rendőri intézkedés során meggyilkolt fegyvertelen fiatalok ügyében. Saját elmondása szerint politikusi karrierje történelmi véletlen: „beteg a művésznő, vagy nincs is művésznő, és valaki kénytelen beugrani ebbe a szerepbe – hát én így tündökölök a politikában.” A párttól és a pártpolitikától idővel eltávolodott, hiszen, mondja Iványi, „a politikus pillanatokon belül tud elkötelezett hívévé válni egy ellentétes gondolatnak is. Miután ő erre nem volt képes, miután nem tudta az igazságot kétféleképpen látni, és a világról sem tudott az éppen aktuális változások szerint változékonyan gondolkozni, ezért alkalmatlan is volt arra, hogy a politika csúcsán maradjon. És ez a szerencse.” 1993-ban, súlyos autóbalesete, majd férje halála után, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára, szociálismunkás-képzőjének vezetője lett. 1997-ben hunyt el.
„Parancsoló nem-léted visszanéz ránk.”
– zárja a filmet Petri György saját, Szókoszorú Solt Ottilia sírjára című versével.
A Fekete Doboz Alapítvány videóarchívumát a Blinken OSA Archívum őrzi. Az Archívumban megtekinthetőek és kutathatók nemcsak a Fekete Doboz dokumentumfilmjei, de azok nyersanyagai is, így az Ottilia című filmben felhasznált felvételek a rendszerváltásról, illetve a filmhez készült vágatlan interjúk.
(Nyitókép: Solt Ottilia a demokratikus ellenzék 1988. október 6-i megemlékezésén a Batthyány-örökmécsesnél, pillanatkép a Fekete Doboz Alapítvány felvételéből. Blinken OSA Archívum, a Fekete Doboz Alapítvány vágatlan videóanyagai; Cím fölötti fotó: Solt Ottilia a Jurta Színházban, az Ellenzéki Kerekasztal nyilvános fórumán 1989-ben. Blinken OSA Archívum, Kapitány Éva)