- 1955-ös karácsonyi rádióüzenetében Eisenhower amerikai elnök homályos utalásokat tett Kelet-Európa „rab népeinek” felszabadulásával kapcsolatban.
- Válaszként a központosított magyar állami sajtót ellepték a belügyekbe való „durva beavatkozást” visszautasító nyilatkozatok.
- Zsámboki Miklós, a Blinken OSA Archívum munkatársa az Archívumban hozzáférhető forrásokon keresztül vázolja a feltételezhetően szovjet mintára megvalósult állami propagandakampány hátterét.
„Az Amerikai Egyesült Államok elnöke és külügyminisztere túl sokat enged meg magának akkor, amikor megpróbál országunk belügyeibe avatkozni. [...] Elmúltak már azok az évek, amikor kaptalista módon, nyilatkozatokkal lehetett kis országok ügyeit intézni. Nekünk nem kell az elnök jó tanácsa, meg vagyunk mi anélkül is.”
– idézte 1956. január 3-án az MTI összeállítása az Acélöntő- és Csőgyár, illetve a Láng Gépgyár munkásait. A (már-már örkényi) riport szerint a munkások műszak előtt alakult röpgyűléseken „vitatták meg a napi sajtóban megjelent közleményeket arról, hogy az Egyesült Államok elnöke és külügyminisztere provokatív és a belügyekbe való durva beavatkozást jelentő nyilatkozatot tett.”
„Az USA nem hagyja”
A „durva beavatkozás” az amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower karácsonyi rádióüzenete volt, amelyet Kelet-Európa „rab népeinek” küldött. Az üzenetet a müncheni központú Szabad Európa Rádió (SZER) a keleti blokk országaiba fordításban sugározta, így Magyarországra magyarul. A SZER több mint öt évvel korábban tulajdonképpen amerikai hidegháborús eszközként jött létre: nemcsak költségvetést, de
a műsorkészítéssel kapcsolatos irányelveket és utasításokat is kapott Washingtonból. Ezek értelmében a sajtószabadságtól megfosztott kelet-európai országok tájékoztatása a lakosság öntudatra ébredését és végső soron felszabadulását, de nem felszabadítását kellett, hogy szolgálja. Ez a homályos stratégia az, ami az 1956-os forradalom és szabadságharc után kritika tárgyává vált, hiszen a vasfüggönyön innen könnyen bátorításként, sőt, az esetleges segítségnyújtás ígéreteként lehetett értelmezni. Jó példa erre a gyári munkásokat felháborító elnöki rádióüzenet is, amely szűk egy évvel a forradalom előtt, 1955. december 24-én hangzott el:
„A karácsonyi ünnepek idején szeretném, ha tudnák: az amerikai nép tisztában van az önök megpróbáltatásaival; csatlakozik a személyi és politikai szabadság helyreállítására vonatkozó követelésükhöz; és osztozik a hitükben, hogy végül az igazság győzedelmeskedni fog, visszavezetve önöket a világ szabad nemzetei közé.” (Ford. az angol eredetiből: Zs. M.)
Az üzenet kisebb nyelvi bravúrral úgy szól a szabad népek közé való visszavezetésről, hogy annak nincs alanya. Mégis, épp annyira jelentéssel teli lehetett a következő évben Eisenhowert újraválasztó amerikai szavazópolgárok, mint az üzenet névleges címzettjei, a Szabad Európa Rádió kelet-európai hallgatói számára. Hogy az utóbbiak az üzenetet és egyáltalán a SZER adásait hogy fogadták, arról persze a rádióban nem tudtak pontos képet alkotni; de igyekeztek. A műsorkészítést a SZER saját kutatóintézete segítette, főképp háttéranyagok előteremtésével, hogy a Münchenben működő rádió a vasfüggöny túloldalán történő fejleményekről tájékoztatni tudjon. Ezeknek a háttéranyagoknak az egyik jelentős csoportját informális értesülések, úgynevezett interjúkivonatok alkotják: a SZER munkatársai keleti menekültekkel, illetve a szocialista országokba látogató nyugati állampolgárokkal beszélgettek azok általános és konkrét ügyekre vonatkozó benyomásairól. Az interjúk alapján készült összefoglalók megbízhatóságának és reprezentativitásának a korlátaival a SZER is tisztában volt, elemzőik mindent megtettek, hogy a beérkező információkat hitelesítsék.
Egy Magyarországot 1956 januárjában elhagyó 18 éves egyetemista menekülttel készült interjú Eisenhower karácsonyi üzenetére is kitért:
A dokumentum nem más, mint a rádió munkatársának összefoglalója (1) arról, hogy interjúalanya állítólag mit mondott neki (2) az elnyomott népek nevében Eisenhower beszédéről, amelyről egy a beszédet csak egy ismerősétől halló (3) ismerősétől hallott (4). Ez a fajta többszörös áttételesség jellemző a SZER interjúkivonataira: tárgyukról önmagukban aligha nyilatkozhatnak hiteles történelmi forrásként, ma a fenti összetett viszonyrendszer kontextusában nyerhetnek jelentést.
„Jöjjön ide, majd személyesen is közöljük vele”
De mi a helyzet a poszt elején idézett MTI-riporttal? Ha az év első munkanapján műszak előtt nemzetközi politikai fejleményeket spontán, de újságíró előtt megvitató gyári munkások jelenete abszurd is, a riport, szerkezetét tekintve, tulajdonképpen hasonló a SZER interjúkivonatához: az MTI munkatársának összefoglalója (1) arról, hogy gyári munkások állítólag mit mondtak (2) a dolgozó nép nevében Eisenhower beszédéről, amelyről a sajtóban megjelent, a beszédre reagáló (3) közleményekből és nyilatkozatokból hallottak (4).
Alapvető különbség azonban a két forrás között, hogy míg a SZER interjúkivonata egy nem a nyilvánosságnak szánt, megbízhatóságában feltételezhetően helyén kezelt háttéranyag, a gyári munkásokról szóló riportot a Magyar Távirati Irodától vette át az állampárt budapesti pártbizottságának és a Fővárosi Tanácsnak a lapja, az Esti Budapest.
Azaz, míg a fiatal menekültről feltételezhetjük, hogy a magánbeszélgetés során őszintén adott hangot személyes véleményének, a politikai nyilatkozatokat visszhangzó gyári munkások egy központilag irányított propagandakampány részét képezték.
„Пишут письмо Вашингтону...”
A SZER kutatóintézete által szolgáltatott háttéranyagok egy másik
nagy csoportja a keleti blokk országainak központi irányítású nyilvánossága alapján
készült. A rádió munkatársai az állami rádiók adásából szó szerinti átiratokat, a sajtóból pedig újságkivágásokat készítettek, majd mindezek alapján tematikus gyűjteményeket hoztak létre, és elemzéseket írtak. Ennek a munkának a részeként készült feljegyzés a szovjet Krokodil című vicclap korabeli karikatúrájáról is: egy írógépnél ülő figura „Válasz a karácsonyi üzenetre” felütéssel gépel szöveget, körülötte a
képaláírás szerint a „szocialista tábor népei” (népviseletben!) „utasítják el az USA vezetőinek »karácsonyi üzenetét«”. Az egyébként Repin A zaporozsjei kozákok levelet írnak a szultánnak című klasszikusát megidéző rajz olyannyira realisztikusra sikeredett, hogy magával a karikatúrával is épp az történt, amit kifiguráz: átvették román és bolgár lapok.
A SZER magyar kutatóosztályának elemzője kifejezetten a magyar állami nyilvánosság tekintetében is hasonló megállapításra jutott. „A budapesti sajtó anyagából világosan látható, hogy a rendszer széles kiterjedésű propaganda kampányt indított el” – szögezi le a többek közt a Szabad Nép, a Magyar Nemzet és a Népszava vonatkozó, 1956. január 1. és 6. közötti cikkeit öt gépelt oldalon át szemléző jelentés szerzője. Állítását arra alapozza, hogy Eisenhower december 24-én elhangzott beszédére Magyarországon egészen december 31-ig nem érkezett reakció, azt követően azonban mindennapos szinten, nagy számban és tartalmi elemeiben szervezetten. Az elemzőnek az a sejtése, hogy a magyar állam először az üzenet elhallgatását akarhatta megkísérelni, Hruscsov azonban december 27-i beszédében válaszolt Eisenhowernek, Hruscsov beszédét pedig szokás szerint közölte a Szabad Nép. Így kényszerűen Eisenhower üzenetével is foglalkozni kellett, ezért válhatott egyhetes késéssel szükségessé a „durva beavatkozás” elleni tiltakozás. A tiltakozást az elemző ráadásul kampányszerűnek találta: legyen a megszólaló gyári munkás, újságíró vagy magyar miniszterelnök,
„Hruscsov beszéde adta meg a propaganda kampány vezérfonalát. [...] Az egyhetes hallgatás, valamint az érvek kezdeti óvatos megválogatása, arra enged következtetni, hogy ezt a kampányt moszkvai kívánságra indították el.”
(Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archívum tartalomfelelős munkatársa.)
Olvasd angolul! / Available in English!