- Az emberi jogi jogsértések vizuális bizonyítékait ma
könnyebb beszerezni, mint az emberi jogi mozgalmak és vizsgálatok történetében
bármikor: a képsorokat házhoz szállítják a közösségi média
különböző platformjai.
- Ahogy a büntetőjogi vizsgálatok és eljárások egyre gyakrabban használnak ilyen mozgóképi bizonyítékokat, azokat egyre több archívum gyűjti, elemzi és készíti elő különféle büntetőjogi eljárásokra.
- Szilágyi Csaba, a Blinken OSA Archívum emberi jogi programvezetője a délszláv háborúból vett és kortárs példákon keresztül mutatja be a sokszor gyenge minőségű és kétséges körülmények között rögzített trófeák bizonyítékká válásának útját.
- A Forrás. a Blinken OSA Archívum most induló blogja a 444-en. Rév István blogindító posztja itt olvasható!
Amatőr és tévés felvételektől bírósági ítéletig
2005 júniusában a belgrádi Humanitárius Jogvédő Központnak köszönhetően olyan amatőr videó került nyilvánosságra, amelyben a Skorpiók paramilitáris egység tagjai hat fiatal, srebrenicai muzulmán férfit végeznek ki a bosznia-hercegovinai Trnovo melletti erdőben. A cinikus brutalitásáról hírhedtté vált félkatonai egységet Slobodan Milošević állambiztonsági szolgálata hozta létre 1991-ben, majd a belügyminisztériuma felügyelte 1995-től; az elkövetők által készített videót azonnal be is mutatták Milošević perében, de a Hágai Nemzetközi Törvényszék nem vette fel a bizonyítékok listájára. Mivel Milošević a következő évben meghalt scheveningeni börtöncellájában, soha nem fogjuk megtudni, hogy a videónak lett-e volna hatása az ítéletre. Az elkövetők összeszokott kis családját viszont összesen közel ötvennyolc év börtönre ítélte a szerbiai háborús bűnökkel foglalkozó bíróság.
1995. július 11-én, a Srebrenicát Ratko Mladić vezérletével elfoglaló boszniai szerb csapatokkal együtt egy belgrádi újságíró is érkezett. Zoran Petrović-Piroćanac különleges engedélyek birtokában végigfilmezhette az első napokat, amikor a 15 és 65 év közötti muzulmán civil férfiak szisztematikus kivégzése elkezdődött. A kravicai mezőgazdasági raktár előtt elhajtva kameráját egy másodperc töredékére a bejárat előtt halomra lőtt emberekre szögezve ezt mondja: „Néhány halott muszlim katona.” Közben a tetemek körül egyenruhás szerb katonák mászkálnak, a háttérben gépkarabélyok ropogását halljuk. Azóta tudjuk, a raktárban kb. 1200 civilt mészároltak le: a nyitott ablakokon kézigránátokat dobáltak be, akik ezután még életben maradtak és megpróbáltak az ajtón kimenekülni, azokat a kint álló katonák szedték le.
A „helyszíni tudósítást” a belgrádi Studio B
tévécsatorna másnap este, külön műsoridőt szánva neki, levetítette, de miután a
szerkesztők rájöttek, hogy az éppen zajló srebrenicai népirtás képi bizonyítékait
tárták a nagyvilág elé, gyorsan elsüllyesztették. Az ominózus, néhány másodpercnyi
részletet Petrović-Piroćanac letörölte a kazettáról, és más anyagot vett föl rá; a
film ekképp átalakított változatát tucatnyi alkalommal bemutatták az évek során
a Hágai Nemzetközi Törvényszék valamennyi, Srebrenicával kapcsolatos ügyének
tárgyalásán.
Ám az Egyesült Államokban valaki, aki jókor volt jó helyen, rögzítette a tévéműsorként sugárzott még teljes felvételt, így az eredeti, Operacija Srebrenica című riportot az ügyészek később újra benyújtották. A bírói tanács 2013-ban bizonyító erejűnek találta Ratko Mladić boszniai szerb parancsnok perében, miután az ügyészi hivatal Tomasz Blaszczyk által vezetett nyomzócsoport képkockánként elemezte, és egyéb dokumentumokkal, így GPS-koordinátákkal ellátott helyszíni fotókkal és tanúvallomásokkal támasztotta alá. A srebrenicai perekben a tizenhat vádlottra, Dražen Erdemovićtól Radovan Karadžićig bezárólag, összesen négy életfogytiglant és 206 év börtönbüntetést szabtak ki, míg Ratko Mladić, aki elsőfokon szintén életfogytot kapott, jelenleg másdofokú ítéletére vár.
Petrović-Piroćanac riportjának kiemelt fontosságát az is mutatja, hogy a Blinken OSA Archívum egy gyűjteményében, a Nemzetközi Monitoring Intézet hagyatékában tizenötször szerepel különféle kontextusokban. A gyűjtemény videóanyagát, mintegy ötezer órányi tévéműsort, az intézet munkatársai azzal a céllal rögzítették és gyűjtötték össze nyugati és lokális tévécsatornák főleg háborús és emberiesség elleni bűntettekkel és népirtásokkal foglalkozó adásaiból, hogy egy, a törvényszékek számára is használható „genocídiumarchívumot” hozzanak létre.
Az ötlet nem volt új, az intézet korábban a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kivizsgálására felállított ENSZ Szakértői Bizottsággal, a Hágai Nemzetközi Törvényszék elődjével dolgozva, 1992–1994 között fejlesztette ki ezt a módszert. Akkor az elemzők, önkéntes emberi jogi ügyvédek és joghallgatók kb. kétszázharminc bizonyító erejű, az archívumunkban szintén megtalálható felvételt tettek le a Bizottság asztalára. Ezek szöveghű, részleges átiratát időkódokkal, kimerevített képkockákkal és kulcsszavakkal látták el, megteremtve az előképét annak az értelmezési és hitelesítési módszernek, amely a 2000-es években a technológia fejlődésével tovább tökéletesedett.
Facebook-posztoktól a Digitális Nyílt Forrású Vizsgálatok Berkeley Protokolljáig
2017 augusztusában a szintén Hágában székelő Nemzetközi Büntetőbíróság kiadta első olyan letartóztatási parancsát, amely kizárólag a közösségi médiából gyűjtött bizonyítékokon alapul. A YouTube-ra és Facebookra feltöltött videókon Mahmúd Musztafa al-Werfalli, a Líbiai Nemzeti Hadsereg Szaiqa Különleges Erőinek vezetője a kamerába magyarázva ítéli halálra és lövi saját kezűleg agyon áldozatait, vagy utasítja katonáit azok kivégzésére. A körözés szerint Werfalli 2016–2018 között legalább negyven civil fogoly kivégzéséért volt felelős. A felvételeken látható elkövetők és helyszínek elemzését és hitelesítését a nyílt forrású hírszerzésre specializálódott oknyomozó újságírói hálózat, a bell¿ngcat végezte szatelitfelvételekre, geocímkézett fotókra, újságcikkekre és tudósításokra, illetve önkéntes közösségi elemzők munkájára támaszkodva. A második letartóztatási parancs 2018. júliusi kihirdetése után a bíróság most al-Werfalli letartóztatását vagy önkéntes feladását várja.
A (mozgó)képi bizonyíték hosszú utat tett meg, de a kiragadott példákból is látható, hogy egyre gyakrabban találja meg helyét az emberi jogok megsértését, emberiesség elleni bűntetteket és háborús bűnöket vizsgáló és elbíráló eljárásokban. A közösségi médiában óránként jelennek meg ilyen tárgyú tartalmak, amelyek avatott kezekben a büntetlenség elleni küzdelem fontos eszközeivé válhatnak. És egyre több olyan archívum van, amely összegyűjti, elemzi és különféle büntetőjogi eljárásokra előkészíti ezeket a bizonyítékokat.
A 2011 óta Szíriában zajló, immár nemzetközivé nőtt háborúban elsősorban a civil lakosság ellen elkövetett háborús bűncselekmények közösségi médiából származó forrásait gyűjtő Szíriai Archívum jelenleg több mint három és fél millió videót őriz. Az archívum munkatársai ezekből hatszázötvenezret elemeztek, kb. nyolcezret hitelesítettek és több mint kétezer incidenst vizsgáltak ki. Céljuk, hogy hitelesített, megbízható felhasználói tartalmaik és az azokra épülő vizsgálatok eredményei eljussanak a nemzetközi sajtóhoz és a háború eseményeivel kapcsolatban indított bírósági tárgyalásokra. A Berlinben működő szervezet úttörő munkát végzett e források elemzési módszertanának kidolgozásában.
A képi bizonyítékok rögzítésére, hitelesítésére és publikálására alkalmas módszerek napról napra fejlettebbek. 2020. december 1-én, a Nemzetközi Katonai Törvényszék nürnbergi pereinek hetvenötödik évfordulójára időzítve az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosi Hivatala a kaliforniai Berkeley Egyetemmel közösen kiadta a Digitális Nyílt Forrású Vizsgálatok Berkeley Protokollját. A módszertani útmutató olyan globálisan elfogadott szabványokat vezet be, amelyek segítségével nyilvános hozzáférésű digitális információt, beleértve a közösségi platformokra feltöltött képeket és videókat, bizonyítékként lehet fölhasználni nemzetközi, emberi és humanitárius jogi vizsgálatokban.
Az online közösségi média álló- és mozgóképi produktumai mára megjelentek az archívumokban és a tárgyalótermekben egyaránt. Terhelő felvételek kínzásról, törvénytelen kivégzésekről, menekültek elleni rendőri erőszakról, civil jogvédők és disszidensek hatósági vegzálásáról és különböző kisebbségek zaklatásáról ezután is napvilágra fognak kerülni, leleplezve a kivitelezőket és olykor politikai megrendelőiket is. Valamennyi felvételt képtelenség megőrizni és hitelesíteni, ahogy teljességgel lehetetlen minden incidenst kivizsgálni. De az bizonyos, hogy a rendelkezésre álló eszközök mindinkább alkalmassá válnak a bűnösök felelősségre vonására. Egyetlen elkövető sem alhat nyugodtan.
(Szilágyi Csaba a Blinken OSA Archívum emberi jogi programvezetője és megbízott főlevéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!