- Ma, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. A Blinken OSA Archivum 2004-ben április 16-án nyitotta meg Auschwitz 1945–1989. Rekonstrukció című kiállítását, amely a holokauszt rendszerváltás előtti hivatalos emlékezetét vizsgálta.
- A tárlatnak akkor online változata is készült, amely azonban 2021-ben elérhetetlenné vált. Mivel idén ősszel nyíló következő kiállításunk a 2004-es folytatása lesz (lásd a cikk végén!), a mai emléknap alkalmából helyreállítottuk az egykori online kiállítást.
- Németh Márton, az Archivum digitális levéltárosa az eset kapcsán a digitális örökség védelmének és a webarchiválásnak a fontosságára hívja fel a figyelmet.
Lementeni az internetet?
Digitális világunk manapság már egyén és a társadalom életének minden szegmensét áthatja. Az interneten keresztül közvetített, illetve azon tárolt kultúra sokkal változékonyabb és tünékenyebb, mint a korábbi papíralapú.
Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy ha nem teszünk valamit a digitálisan született (born digital) kultúránk legalább egy részének a hosszú távú fennmaradásáért, akkor egy új sötét kor jöhet: a jövőből megismerhetetlenek, értelmezhetetlenek lesznek a ma eseményei és folyamatai, amelyek elsősorban vagy már kizárólag a világhálón zajlanak.
Az informatikai környezetek évszázadok múlva is újraéleszthető, értelmezhető leírásaira lenne szükség. Meg kell oldani nemcsak a digitális objektumok archiválását, de a korabeli hardveres és szoftveres architektúrák „röntgenképeinek” megőrzését is. Az online források instabilitása a jelenben is egyre nagyobb gond például a tudományos hivatkozásoknál, vagy az oktatásba való beépítésüknél: a linkek romlása, illetve a mögöttük levő tartalom megváltozása megbízhatatlanná teszik a világhálót.
Az élő web egy jelen idejű médium. Teljes, pillanatonként változó, összetett struktúrájú voltában archiválhatatlan. Mit tehetünk mégis a világhálón megjelenő társadalmi, történeti folyamatok és kulturális jelenségek megőrzése érdekében? A világhálónak olyan módon tudunk idődimenziót adni, hogy egyes részeiről pillanatképeket készítünk, és ezeket archiváljuk.
Kísérleti és közgyűjteményi kezdeményezések
Az amerikai Internet Archive 1996 óta működik, s csinál pillanatképeket a web különféle szeleteiről. Teljes webhelyek mentése helyett a kezdőoldalon túl néhány fontos tartalmi elemre fókuszálnak. Ma már körülbelül negyven, részben kísérleti webarchívum működik harmincegynéhány országban. Ezek jelentős hányadát az International Internet Preservation Coalition (IIPC) fogja össze, amely támogatást is nyújt szoftverfejlesztés és közös szakmai projektek gondozása terén.
Megkerülhetetlen felelősségük van a különféle közgyűjteményeknek. Az UNESCO már 2003-ban chartát bocsátott ki a digitális örökség védelméről. Ebben a fentebb tárgyalt kihívások kapcsán hangsúlyozzák a nemzeti megőrzési politikák kulcselemeként a megfelelő jogi környezet megteremtése mellett a könyvtárak, levéltárak, múzeumok felelősségét a digitális kulturális örökség megőrzésében.
A könyvtárak által gondozott webarchívumok lehetőleg a kötelespéldány-törvény által szabályozva működnek, gyűjtőkörükbe alapvetően a közönségnek szánt, „publikált” webes tartalom tartozik. Válogatott és metaadatokkal ellátott tematikus, valamint eseményalapú gyűjteményeket építenek, a nemzeti könyvtárak ezeken túl a nemzeti webteret is „aratják”, azaz rendszeres időközönként, nagy tömegben, automatizáltan mentik.
A webes gyűjtemények katalógusba, nemzeti bibliográfiába is bekerülhetnek, stabil hivatkozhatóságot is biztosítani lehet általuk a webes forrásokra. Szerzői jogi okok miatt részben nyilvánosan, részben pedig leginkább könyvtári munkaállomásokról érhető el az archivált anyag.
A múzeumi webarchiválás feladatai közé tartoznak a webes művészeti és iparművészeti alkotások megőrzése (és ezek megjeleníthető állapotban tartása), a művészek és más ismert emberek internetes jelenlétének archiválása, az adott múzeumok gyűjtőkörének megfelelő tematikus gyűjtemények építése, illetve az ezekre alapozódó történeti kutatások támogatása.
A levéltárakban a nem a széles nyilvánosságnak szánt internetes tartalmak archiválása zajlik: ilyenek pl. a fórumok, személyes blogok, fotók, videók, webkettes oldalak és csatornák, zárt csoportok és webhelyek, intézményi és céges belső honlapok és iratok. Hangsúlyos feladatként jelenhet meg, főleg nemzeti levéltárak esetében, a kormányzati, államigazgatási szervek honlapjainak és egyéb online anyagainak archiválása is.
A Flash-formátum
A Blinken OSA Archivumban is szembesültünk a webes tartalmak elavulásának kihívásaival.
Az Archivum Budapesten szervezett kiállításaiból már az 1990-es évek közepe óta készít virtuális kiállításokat, amelyeket online elérhetővé tesz. Mivel azonban ezeket az adott kor szoftveres, hardveres architektúrájának felhasználásával tudjuk létrehozni, az oldalak gyakran technikailag elavulttá, akár teljesen visszanézhetetlenné válnak, magukba rejtve az értékes tartalmakat.
Az eredeti tartalmak megtekinthető állapotban tartása kettős feladat. Egyrészt, egy adott régebbi kor technikai színvonalához illeszkedve, ám mai biztonságos hardver és szoftvereszközökkel kell életre kelteni a régi infrastruktúrát, illetve az azon futó szoftvereket – ez az eredeti környezet emulációja, amely a bemutatás módját is megőrzi. Másrészt azonban ezeket a virtuális kiállításokat, túl az emuláláson, mai modern informatikai környezetbe ágyazva is új életre kell kelteni, hogy könnyen szolgáltathatóvá váljanak az idő közben elérhetővé vált (pl. jobb felbontású, érintőképernyős) eszközökön.
Az 1990-es és 2000-es évek fordulóján a Flash-formátum használata garantálta a böngésző típusától független, egységes médiatartalmak közlését: multimédiás elemek, kreatív médiafelületek megjelenítésére nem is igazán volt ekkoriban komoly alternatíva. Mára azonban nagyot fejlődött a multimédiás világ, platformfüggetlen, könnyebben kezelhető formátumok jelentek meg. A Flash fejlesztésével a tulajdonosok (az Adobe cég) lassanként felhagytak, végül a használata technológiai és adatvédelmi okok miatt is meghaladottá vált. Technológiailag azért, mert könnyebben beágyazható, kisebb fájlmérettel és hardveres-szoftveres erőforrásigénnyel bíró opciók jelentek meg. Adatvédelmileg pedig azért, mert mindeközben (részben a fejlesztés elmaradása miatt) egyre több biztonsági rést fedeztek fel a Flash-t lejátszó böngészőkiegészítőben, illetve szoftverben.
Először az Apple-ökoszisztémából tüntették el a Flash-alapú tartalmak lejátszásának lehetőségét, majd az Adobe a Windowsos világból is kivezette azt. Ez pedig azt eredményezte, hogy a Flash-sel előállított weboldalak hiába vannak a helyükön, az elterjedt, hétköznapi asztali böngészők és applikációk maguktól nem képesek azokat megnyitni, tartalmuk tehát elérhetetlenné vált.
Egy Ruffle nevű szoftver segítségével ugyanakkor felhasználói oldalról is biztonságos módon megjeleníthető állapotban lehet tartani ezeket a tartalmakat. Ez a program ugyan nem támogatja a Flash összes verzióját, de ebből a szempontból szerencsénk van, mert az Archivum kiállításai olyan verziókkal készültek, amelyek megjelenítését biztosítani lehet ilyen módon. Ettől persze még vannak olyan multimédiás elemek, amelyek felbontásukban, megjelenésükben már nem felelnek meg a mai kor igényeinek: ezeket a lényegi tartalmon nem változtatva, új formában kell elérhetővé tenni.
Auschwitz: rekonstruált rekonstrukció
Első lépésként a Blinken OSA Archivum Auschwitz 1945–1989. Rekonstrukció c. kiállításának online változatát tettük újra hozzáférhetővé az eredeti Flash-környezet emulálásával. Így a virtuális kiállítás a 2004-es kinézetében vált elérhetővé: a böngészése ma már szokatlan, kicsit nehézkes, de médiaarcheológiailag autentikus élmény. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a felület áttervezése, modernizálása (pl. okoseszközökre optimalizálása): szeptembertől a virtuális kiállítás eredeti és frissített változata is elérhető lesz.
A helyzet sajátossága, hogy már a most helyreállított 2004-es kiállítás is korábbi kiállítások rekonstrukciója volt. A mától újra látogatható kiállítás célja, hogy „rekonstruálja az 1965-ben és 1980-ban megnyílt első két hivatalos kiállítást a lengyelországi Auschwitzi Állami Múzeum ún. magyar pavilonjában. A kiállítások, az egykori hivatalos magyar történetírással összhangban, az elpusztított zsidókat kommunista, antifasiszta ellenállókkal helyettesítették; az Auschwitzban megölt zsidók százezreinek emléke elhalványult”.
A 2004-es kiállítás online változatának rekonstrukciójára az Archivum következő, 2023. év végi kiállításának előkészületeként került sor. Az ősszel nyíló Megrendelt emlékezet: magyar kiállítások Auschwitzban, 1960/1965 című tárlat (kurátor: Véri Dániel) az 1965-ös kiállításra megrendelt monumentális képzőművészeti gyűjteményt mutatja be, illetve egy olyan még korábbi, 1960-as kiállítás képzőművészeti alkotásait, amelyről 2004-ben még nem is lehetett tudni. Ezek az anyagok mára teljesen feledésbe merültek, mindezidáig nem váltak részeivé sem a magyar művészettörténetnek, sem a holokausztemlékezet történetének.
A Megrendelt emlékezet: magyar kiállítások Auschwitzban, 1960/1965 című kiállítás 2023. szeptember 14-től december 3-ig lesz látható a Blinken OSA Archivum Centrális Galériájában; a kapcsolódó, angol nyelvű kötet 2024-ben jelenik meg a CEU Press gondozásában.
(Németh Márton a Blinken OSA Archivum digitális levéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!