- Nyolcvan éve, 1941. november 19-én született Csákó Mihály szociológus, a demokratikus ellenzék aktív tagja.
- 1989-től 2019-es haláláig rendszeresen végzett felméréseket a fiatalok politikai érdeklődéséről.
- A Blinken OSA Archívumnak adományozott Csákó-hagyaték rendezésén dolgozó Heszterényi Réka ezeknek a kutatásoknak az eredményei alapján érvel a demokráciára nevelés jelentősége mellett.
Általában háromfajta reakcióval szembesülök, amikor megemlítem, hogy demokráciára neveléssel foglalkozom. Az első a félénk bólintás, kényszeredett mosoly, ami jelzi, hogy az illetőnek fogalma sincs, miről is beszélek (az emberek többsége, de főként a szüleim generációja). A második a hevesebb felháborodás, hogy demokráciára márpedig nem kell nevelni, és tudjuk jól mik sültek ki az effajta felülről jövő, kötelező nevelési programokból (nagyszüleim). Ha pedig hozzáteszem, hogy a magyarországi középiskolákban állampolgári nevelés címszó alatt találkozhatunk hasonló programokkal, akkor felcsillan a beszélgetőpartner szeme: ó igen, rémlik, hogy volt ilyen tantárgyunk, de törit tanultunk helyette, mert le voltunk maradva (szaktársaim).
Azt hiszem, a fentiek tökéletesen illusztrálják a demokráciára nevelés státuszát: a legtöbben nem igazán tudják mi is az, mások elvből elutasítják, a diákok pedig, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, csak hírből hallottak róla. Ezt hívja a demokráciára nevelés deficitjének a ma nyolcvan éve született Csákó Mihály, aki közel három évtizeden át kutatta a fiatalok politikai szocializációját, és akinek a hagyatéka inspirálta ez az írást. A következőkben a Blinken OSA Archívumnak adományozott Csákó-hagyatékon, illetve Csákó kutatásain keresztül fogom bemutatni, hogy miért is van nagy szükség demokráciára nevelésre.
Mi a demokráciára nevelés? Elmélet és gyakorlati lehetőségek
Demokráciára nevelés alatt azt a folyamatot értjük, amely során a diákok olyan készségeket, attitűdöket és tudást sajátítanak el, amelyek elősegítik az aktív állampolgárrá válásukat. Tanulnak jogaikról, kötelességeikről, az egyén és a közösség viszonyáról, megismerkednek az együttélés implicit és explicit szabályaival, illetve azzal, hogy hogyan működnek az intézmények, hogy ők hogyan tudnak bekapcsolódni a döntéshozatalba szavazás által és azon túl. Ugyanennyire fontos, hogy a tanult tudást képesek legyenek a saját életükre lefordítani: állampolgári jogaikat és kötelességeiket ne csak bemagolandó és letudandó feladatként éljék meg, hanem különböző élethelyzetekben hasznát vegyék. Adja magát, hogy demokráciát vagy állampolgárságot nem lehet (csak) tankönyvből tanulni, éppen ezért a tudásátadás mellett a nem formális tanulás és kompetenciafejlesztés kiemelt szerepet kap, különösen az úgynevezett soft skillek, például az együttműködés, konfliktuskezelés, érvelési technikák vagy szociális készségek (empátia, tolerancia) fejlesztése.
Diák/gyerekönkormányzatokon keresztül részt vehetnek a házirend kialakításában (aminek véleményezése törvényes joguk); az iskolaújság, az iskolarádió platformjai lehetnek a diákok önkifejezésének, a vitaklubok pedig fejlesztik vitakészségeket, az önálló véleményalkotást és a békés egyet nem értést. Fontos, hogy a diákok teret, autonómiát és eszköztárat kapjanak ahhoz, hogy nyitottá váljanak saját közösségük problémáinak felismerésére és megfogalmazására, majd közösen tegyenek is a megoldásért.
A demokráciára nevelés színtere a mai Nemzeti alaptantervben (NAT) elsősorban az állampolgári ismeretek tantárgy, amely szorosan összefonódik a honvédelmi neveléssel és a lokálpatriotizmus megalapozásával. Bár a 2020-as NAT előremutatóan külön tantárggyá emelte az állampolgári nevelést, viszonylag alacsony óraszámban, 8. és 12. osztályban heti egyszer írja elő. Ez általában a történelemtanárok plusz feladata, és nem az arra külön képzett szakembereké vagy civil szervezeteké – ha egyáltalán megtartják ezeket az órákat, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a magas óraszámok és a krónikus tanárhiány mellett legtöbbször nem jut rájuk idő. Arról nem is beszélve, hogy a diákközpontú, felfedezésre és élményre épülő tanítási módszertan (amelyet egyébként a NAT is támogat) szöges ellentétei a frontális tudásátadásra és hierarchikus viszonyokra épülő átlagos magyar iskolának.
A tömegnevelés 18–19. századi bevezetése óta az iskola egyik fő szerepe a fennálló rendszer legitimálása, a nemzeti identitás megerősítése és lojális állampolgárok nevelése, ami leginkább az állampolgári nevelésen keresztül valósul meg; így felmerül a kérdés, hogy a mindenkori államnak érdekében áll-e demokráciára nevelni. A problémát tovább tetézi a fogalmi zavar: bár a „civic(s) education”, „civics”, „citizenship education” keresőszavak gazdag külföldi szakirodalmat takarnak (lásd pl. a 2017-es Eurydice-jelentést), „társadalomtudományi ismeretek”, „állampolgári nevelés”, „állampolgárságra nevelés” címszó alatt igen szórványosan bukkan fel az, amit én demokráciára nevelésnek hívok, így kitartó munkát igényel a releváns magyar szakirodalom megtalálása. Akik de facto demokráciára neveléssel foglalkoznak is, szinte sosem használják ezt a kifejezést, esetleg csak egy-egy szeletét (pl. vitakultúra-fejlesztés). Ez azt is maga után vonja, hogy nehézkes az elméletet a gyakorlattal szintetizálni, pedig rengeteg kiváló gyakorlat és módszertani kiadvány bújik meg a civil szervezetek tarsolyában, illetve a tanárok és civilek sokszor az árral szemben is hiánypótló, lelkiismeretes munkát végeznek a demokráciára nevelés terén.
Miért van szükség demokráciára nevelésre? Csákó Mihály felmérései a politikai érdeklődés csökkenéséről, a nemdemokratikus elvek terjedéséről a fiatalok körében
A ma nyolcvan éve született, 2019-ben elhunyt Csákó Mihály Magyarországon elsők között kezdte el kutatni a fiatalok politikai érdeklődését, illetve számos, a demokráciára neveléshez szorosan köthető egyéb témát (pl. diákjogok és önkormányzatok). Azt követően lett „botcsinálta” szociológus, hogy a marxista filozófia megújítására tett javaslata miatt 1971-ben nemkívánatos személlyé vált az ELTE-n. Később az MSZMP KB Társadalomtudományi Kutatóközpontját is el kellett hagynia a Charta ’77 aláírásáért, illetve amiért a rendszer által kivetett értelmiségiek számára illegális Munkaközvetítő Központot működtetett (a MUKI-t, vagy a Kirúgottak Után Kutató Intézetet, a KUKI-t); lakása szamizdat terjesztőhely volt. A rendszerváltás környékén aktív szerepet vállalt az érdekképviseletben: többek között elnökségi tagja volt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének, és ügyvivője a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának, utóbbit az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain is képviselte.
A véletlennek volt köszönhető, hogy Csákó rátalált a területre, amely élete végéig a szenvedélye maradt. Szerzőtársa és jóbarátja, Liskó Ilona helyettesítette egy egyetemi óráján, és felbuzdította a szociológia szakos hallgatókat, hogy végezzenek terepmunkát. Csákó, aki lelkes tanár volt, beleegyezett, elkezdte összeszedni az akkor még csekély szakirodalmat, majd diákjaival együtt kidolgoztak egy kérdőívet: így kezdték el a serdülők politikához való viszonyát felmérni először 1989-ben. Számos témát lefedett a kérdőív, például, hogy miről és kikkel beszélgettek a diákok, a szülőkkel való kapcsolatot, médiafogyasztást, vallásosságot és konkrétan a politikai véleményt, illetve politikai aktivizmusra való hajlamot is. Az informálisan Hetedikesek névre keresztelt kutatás első mintavétele három fővárosi általános iskolai osztályt vizsgált, négy év múlva pedig hat hetedikes osztályt; 1998-ban Debrecenre és Győrre is kiterjesztették a mintavételt, és minden választási évben, négyévenként megismételték különböző iskolákban.
Ezekből a felmérésekből kirajzolódik, hogy 1990 és 2010 között a fiatalok politika iránti érdeklődése és aktivizmusa folyamatosan csökkent, míg a tudásszintjük hol magasabb, hol alacsonyabb. Bár ezek az adatok nem összehasonlíthatóak, illetve kiértékelésüknél a politika jelentéstartalmának változását is figyelembe kell venni, az adatbázis a magyar fiatalok politikai szocializációjának kutatásában kiemelt jelentőséggel bír, és a mai napig az egyetlen longitudinális kutatás ebben a témában.
A később indult Iskola és társadalom c. kutatás hasonló témát ölelt fel, és eredményei nagy port kavartak. A 2005-ös, Budapesten és négy megyében végzett felmérés fedte fel azt a meghökkentő adatot, hogy a középiskolások négyötöde nemdemokratikus elveket támogat, például a vezérelvet és egypártrendszert. A 2008-as kérdőívben is hasonlóak voltak az eredmények. A kutatást 2017-ben ismét elvégezték, azonban csak városi (Budapest, Pécs, Debrecen, Győr) iskolákban; ekkor az eredmény a budapesti diákok körében 60–66 százalék között mozgott. Tudomásom szerint Csákó 2019-es halálával mindkét kutatásfolyam megszakadt.
A kutatási adatok és a mellékelt ábra (a valóság) fényében talán nem kell szaporítanom a szószámot annak a bizonygatásával, hogy milyen fontos a demokráciára nevelés.
Bármennyire is magától értetődőnek tűnik, senki nem születik aktív állampolgárnak, és azt sem várhatjuk el, hogy a fiatalok 16–20 évnyi passzivitás után hirtelen tudatos, kritikus állampolgárrá váljanak az iskolából kilépve. Sokszor emlegetjük azt a klisét, hogy a fiatalok a jövő; de nem szabad elfelejtenünk, hogy ha a jelenben nem biztosítjuk a lehetőséget arra, hogy megtanulják és kipróbálják állampolgári jogaikat és kötelességeiket, nem sok jóra számíthatunk a jövőben – és főképp nem demokráciára.
Csákó Mihály – avagy Misi, ahogy kollégái és diákjai ismerték – egész életében a demokrácia és a diákok elkötelezett híve volt. Kutatói pályája mellett nagy figyelmet fordított a feltörekvő generáció támogatására: tanított az ELTE Szociológiai Intézetében, a későbbi ELTE TáTK-n, illetve nyugdíjazása után a Wesley János Lelkészképző Főiskolán is. Emellett a Független Diákparlament nagy becsben tartott támogatója, barátja és mentora volt, kitartó munkáját 2017-ben Demokratikus Oktatás Díjjal honorálta a képviselőtestület. Egyik legnagyobb erőssége volt, hogy értett a diákok nyelvén és partnerként támogatta őket, amit az önéletrajzában frappánsan megfogalmazott képessége is alátámaszt: Tanítás – bonyolult dolgok érthetővé tétele. Bár én sajnos nem ismerhettem, de példaképként tekintek rá, és igyekszem a lehető legnagyobb odafigyeléssel rendezni a hagyatékát. Misi élete során minden lépésében demokrata volt, és példaként szolgálhat bármelyikünknek, hogy hogyan lehet a diákokat igazi partnerként támogatni abban, hogy aktív formálói legyenek a demokráciának.
Csákó Mihály hagyatéka hamarosan kutathatóvá válik a Blinken OSA Archívumban.
(Heszterényi Réka ifjúsági munkás, a Blinken OSA Archívum segédlevéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!