- Húsz éve hunyt el Vásárhelyi Miklós újságíró, politikus.
- 1984 és 1990 között ő képviselte Soros Györgyöt az MTA-Soros Alapítvány Bizottságban. 1991-től 1994-ig a Soros Alapítvány alelnöke, 1994-től 2001-ig az alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
- László-Herbert Márk levéltáros Vásárhelyi Miklós interjúin, illetve a Blinken OSA Archívumban őrzött iratain keresztül idézi fel Vásárhelyi regényes életét, majd szerepét a Soros Alapítvány létrehozásában, kiépítésében.
Ha a magyar rendszerváltást nem az 1989–1990-es politikai események sorának, hanem egy hosszabb, akár évtizedes folyamatnak tekintjük, annak kétségkívül fontos szereplője volt a ma húsz éve elhunyt Vásárhelyi Miklós.
Nem egy lázadó, fiatal antikommunista harcosról, hanem a rendszert kívülről-belülről jól ismerő, „hibáira” rálátó (és azokat megtapasztaló), 1989-ben a hetvenes éveit taposó értelmiségiről van szó, akinek az élete felér egy regénnyel.
Ezért kezdjük emlékezésünket néhány életrajzi mozzanattal.
Vásárhelyi Miklós 1917-ben született Fiuméban, az Osztrák-Magyar Monarchiában. Édesapja tisztviselőként került az ottani Kereskedelmi Bankhoz, édesanyja ekkor már régóta Fiuméban élt, gyakorlatilag fiumeinek tekinthető. Hatéves korában három nyelven, magyarul, horvátul és németül beszél, ennek ellenére olasz iskolába íratják. „Tulajdonképpen az olasz volt az anyanyelvem” – vallotta egy 1985 táján Hegedűs B. András és Kozák Gyula által készített interjúban. Ez tizenegy évesen tudatosulhat benne először, amikor családjával Debrecenbe költözik, és a piaristáknál („ott volt a legelőkelőbb fiúgimnázium”) évismétléssel kezdi a tanulást, mert nehezen megy neki a magyar helyesírás.
A család Debrecenben az ottani lehetőségekhez mérten úri életet él. A szülők színházba Budapestre járnak, évenként megrendezett estélyükre a pesti Gerbeaud-ból hozatják a süteményt. Ám a fiatal Miklós hamar eltávolodik szülei világától: egy bihari „dzsentrigyerek” barátja, aki a rivális reformátusokhoz jár, újraírja világnézetét, addig tabunak számító gondolatokat és irodalmat oszt meg vele. Vásárhelyi később úgy emlékezett: „általa lettem kommunista.”
Színjelesre sikerült érettségije után 1936-ban az egyre erősödő zsidóellenes hangulat elől menekülve Rómában kezdi meg egyetemi tanulmányait politikatudomány szakon. Két év múlva azonban visszatér Magyarországra, ahol egy ideig kettős életet él: Budapesten autószerelőként a munkásmozgalom, a szocdemek és az illegális kommunisták univerzumában mozog, miközben a Debreceni Egyetemen folytat – ezúttal a jogi karon – egyetemi tanulmányokat. A háború első éveiben rendszeresen jár Debrecenbe vizsgázni, megszerzi az egyetemi abszolutóriumot. Az autószervizt otthagyva egy barátjával jól jövedelmező rongymosóüzemet(!) nyit, majd 1942 őszén behívják munkaszolgálatra, ahonnan ilyen-olyan protekcióval hétvégenként hazajárhat. A vészkorszakot és az illegalitást hamis papírokkal, Budapesten bujkálva éli túl. Aktívan részt vesz az ellenállásban, a háború végére jól ismeri a magyarországi baloldal fontos szereplőit.
1945-ben – huszonhét évesen – az akkor induló Szabadságnál, majd a Szabad Népnél lesz újságíró. Hónapokig tudósít a párizsi békekonferenciáról, ekkortájt lesz a lap külpolitikai rovatának vezetője. De a párt is igénybe veszi mint a külpolitikában jártas, idegen nyelveket beszélő szakembert: Rákosi az 1948-as olaszországi választásokról tudósító Vásárhelyivel küld bizalmas üzenetet Palmiro Togliattinak, egy évvel később pedig váratlanul az Egyesült Államokba meneszti – diplomataútlevéllel –, hogy dokumentumokat juttasson el az ENSZ-közgyűlésen résztvevő Andrej Gromikónak.
Sztálin halála után „valami hihetetlen gyorsasággal megvilágosodott az addig nagyon sötét elmém” – fogalmazott fent idézett interjújában. Hamar „a nagyimristák” társaságában találja magát. 1954-ben Nagy Imre támogatásával a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettesévé nevezik ki, fő feladata a miniszterelnök kormányprogramjának a népszerűsítése a magyar sajtóban. Bő két évvel később, amikor 1956 októberében ismét „az Öreg” lesz a miniszterelnök, kézenfekvő, hogy Vásárhelyit nevezze ki a forradalmi kormány sajtófelelősének. 1958 júniusában a forradalomban játszott szerepéért a Nagy Imre-per nyolcadrendű vádlottjaként öt év börtönre ítélik, 1960-ban amnesztiával szabadul.
Bő egy évtizedig a belügy nyomására nem dolgozhat a sajtóban, sem a kultúrában. Ha mégis sikerül egy-egy kiadónál elhelyezkednie, hamar kirúgják. Az 1960-as évek derekán az Építőipari Kisipari Termelőszövetkezetnél lesz anyagbeszerző, emellett itt-ott vállal további félállásokat, hogy el tudja tartani háromgyermekes családját. Bár nagyon nehezen élnek meg, Vásárhelyi tudja, hogy a helyzetnek azért van előnye is: nincs szem előtt, így nem tudják komolyabban bántani sem. Aztán 1972-ben, ötvenöt évesen, Márkus László sajtótörténész közbenjárására (Aczél Györgynél) egyszer csak „szobatiszta” lesz, megkapja a régóta áhított, Irodalomtudományi Intézeti kutatói állást. Mellette a Filmgyárban is dolgozik dramaturgként (több Jancsó Miklós-, Makk Károly- és Mészáros Márta-filmnek a dramaturgja).
Találkozás Soros Györggyel
1983-ban a Columbia Egyetem meghívására egyéves kutatóösztöndíjjal érkezik Amerikába, hogy az 1956-os eseményeket és azok előzményeit kutassa. Soros György más értelmiségiek, disszidensek társaságában több ízben meghívja magához kávéra, beszélgetésre, vacsorára.
Soros ekkor már tucatnyi kelet-európai disszidens amerikai kutatását, tanulmányait finanszírozta – Vásárhelyinél a hazai viszonyokról érdeklődik, a már működő, de még informális támogatások legalizálásának lehetőségét mérlegeli.
Elképzelése az amerikai magyar nagykövet révén zöld utat kap, így aztán Soros Budapestre látogat, ahol tárgyalásokat folytat Marjai József miniszterelnökhelyettessel, Fekete János nemzeti banki elnökhelyettessel („a devizagazdálkodás főatyaúristenével”), Aczél Györggyel és másokkal. Az akkori viszonyokra jellemző mozgásteret maximálisan kihasználva Soros György a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 1984 májusában életre hívja a kacifántos nevű Magyar Tudományos Akadémia-Soros Alapítvány Bizottságot.
Az egész konstrukció bonyolult volt és tükrözte azt a bizalmatlanságot, amely a rendszerváltásig jellemezte a hatalom és Soros viszonyát. A bizottság élén a New York-i Soros Foundationt elnöklő Soros állt, az MTA részéről pedig Kulcsár Kálmán főtitkárhelyettes, későbbi igazságügyminiszter töltötte be a társelnöki posztot. Nyilvánvaló volt, hogy Soros György a bizottság hétköznapi munkájában nem vehetett részt, ezért – Aczél György és Kádár János heves tiltakozása ellenére, de Soros határozott, ultimátumszerű fellépése nyomán – Vásárhelyi Miklós lett Soros György meghatalmazottja, „személyes magyarországi képviselője” az alapítvány ügyeiben.
„a választás […] azért esett rám annak idején […], mert egyrészt az egész előéletem, másrészt a börtönéletem során is nekem nagyon széles volt a kapcsolatrendszerem, szóval nem korlátozódott sem a kommunista reformerek, sem az ellenzékiek, sem a népiek, sem valamelyik táborra.”
„Sokat kell triblizni”
Hamar kiderült, hogy Vásárhelyi kinevezésével mindenki jól járt. Ha a bizottság mindennapi ügymenetében nem is, de kiterjedt kapcsolatrendszerével, kiváló emberismeretével a bizottság tagjainak és a bizottság munkáját támogató titkárság munkatársainak kiválasztásában rendkívül fontos szerepet játszott. 1990 végéig, vagyis az Akadémiás „társbérlet” felmondásáig, lényegében minden fontos, a bizottságot érintő döntés a hatalommal kötött kompromisszumként született. Vásárhelyi 1987-ben így foglalta össze a helyzetet:
„Én három éve valóban teljesen kooperatív és konstruktív vagyok, mert az az érdekem, hogy minél simábban és minél jobban működjön az alapítvány. Nagyon messzemenő kompromisszumokra vagyok hajlandó, és ezt tapasztalják is. Én vagyok a legdiplomatikusabb, a titkárságon is és mindenütt másutt csak nálam számottevően nehezebb partnerekkel lehet találkozni.”
Vásárhelyi nemcsak itthon, hanem a New York-i Soros Foundation–Hungary és Soros György felé is jól közvetített, az ottani apparátus kategorikus elvárásait (az itthoni viszonyokat New Yorkban olykor nehezen tudták értelmezni, elfogadni) sikeresen „puhította”. Az egyre növekvő magyarországi pályázói kéréseket, igényeket hatékonyan közvetítette a New York-i alapítvány felé, ezzel elérve újabb s újabb programok elindítását és szakkuratóriumok felállítását.
Mert igény, az volt bőven
A kezdeti nyílt pályázati rendszert a pályázók növekvő száma miatt hamar átalakították szakirányú programok rendszerévé. Az irodalom, a bölcsészet, a természettudományok, az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a művészetek terén egyre több programot hirdetett meg „a Soros”. A sikeres pályázók listáját a minden év végén megjelent évkönyvek tartalmazzák.
Diákok, kutatók százai utazhattak külföldre – elsősorban Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba – konferenciára, nyelvtanfolyamra, szakmai csereprogramokra. Az MTA-Soros Alapítvány Bizottság révén 1990 végéig közel ezer fénymásológép került különböző magyarországi intézményekhez – egyetemekre, könyvtárakba, iskolákba, egyéb állami intézményekbe –, ezeknek a rendszerváltásban játszott közvetett szerepét nehéz vitatni.
Vásárhelyi Miklós életrajzának további fontos állomásai, amelyekre itt csak említés szintjén térhetünk ki: 1988-ban, mint a Nagy Imre-per akkor egyetlen Magyarországon élő elítéltje, ő kezdeményezi a Történelmi Igazságtétel Bizottság létrehozását, amely kikényszerítette Nagy Imre és mártírtársai újratemetését 1989. június 16-án. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő (SZDSZ), és 1989–1991-ben fontos szerepet játszik a Közép-európai Egyetem alapításában is.
2001. július 31-én, nyolcvannégy éves korában hunyt el, Budapesten.
Epilógus
Az MTA-Soros Alapítvány Bizottságból (1984–1990), majd a Soros Alapítványból (1991–2007) nőtte ki magát a ma százhúsz országban aktív Open Society Foundations, amelynek nemzetközi irodáját 2018-ban üldözte el Budapestről az Orbán-kormány. 2020-ban a Közép-európai Egyetem amerikai akkreditációjú oktatási programjai kényszerültek elhagyni Magyarországot.
---
Felhasznált források:
Kozák Gyula: Kész a leltár. Vásárhelyi Miklós. Budapest: Balassi Kiadó, 2017.
Nóvé Béla: Tény/Soros. A Soros Alapítvány első évtizede. 1984-1994. Budapest: Balassi Kiadó, 1999.
Nóvé Béla interjúi Vásárhelyi Miklóssal 1995. július 31-én, 1995. szeptember 11-én, és 1996. április 11-én (publikálatlan leiratok).
Vásárhelyi Miklós iratai a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívumban.
(László-Herbert Márk a Blinken OSA Archívum levéltárosa.)
Olvasd angolul! / Available in English!