„Fölöttébb fontos személyes árnyalat” – Lukács György halálának 50. évfordulóján

  • Ma ötven éve, 1971. június 4-én hunyt el Lukács György.
  • A filozófus hagyatékát gondozó és kutathatóságát biztosító Lukács Archívum feldarabolását 2016-ban jelentette be az MTA.
  • Lukács Györgyné Bortstieber Gertrud örökösei ezt követően helyezték át Lukács György feleségének hagyatékát a Blinken OSA Archívumba, kiegészítve azt eddig nem ismert levelezésekkel.
  • László-Herbert Márk, a Blinken OSA Archívum levéltárosa a leveleken keresztül idézi fel, hogyan élt a Lukács család az 1930-as években.

Közhely, hogy egy híres ember mellett (mögött) mindig ott serénykedik egy hű társ, aki saját ambícióit és olykor önmagát is feladva szolgálja mesterét, hogy utóbbi befuthassa a tehetsége és a sors által kijelölt földi pályát. A híresség későbbi visszaemlékezéseiben aztán vagy elismeri társának érdemeit, vagy nem, esetleg függőben hagyja a kérdést, hogy mit köszönhet saját tehetségének és munkájának és mi az, amiben, nos, elkélt némi segítség.   

Az 1971. június 4-én elhunyt Lukács Györgyről, a világszerte elismert filozófusról és esztétáról fél évszázad után nem könnyű újat mondani. Életművét számtalan kutató dolgozta fel, hagyatékát a közelmúltig egy, a korábbi lakásán berendezett, róla elnevezett intézet gondozta (a Lukács Archívum felszámolásáról összefoglaló például itt). De feleségéről és szellemi partneréről, Bortstieber Gertrudról, illetve családjukról talán fény derül néhány apró, ámde fontos részletre az örökösök által nemrég a Blinken OSA Archívumnak adományozott 145 levélből és levéltöredékből.

A levelezés, amely javarészt Bortstieber Gertrud 1933 és 1938 között fiának, Lajosnak Moszkvából írt leveleiből áll, a Bortstieber-hagyaték eddig nem ismert része. Azt követően bukkant most elő, hogy 2019-ben az örökösök a bezárásra ítélt Lukács Archívumból a teljes Bortstieber Gertrud-hagyatékot a Blinken OSA Archívumba helyezték át.

Emlékezzünk ma tehát az ötven éve elhunyt Lukács Györgyre.

Balra: fotók Bortstieber Gertrudról a Lukács Archívumban (Csoszó Gabriella a Lukács Archívumot dokumentáló művészeti projektjéből, 2019). Jobbra: Bortstieber Gertrud Lukács Györggyel közös Belgrád rakparti otthonukban, a későbbi Lukács Archívumban (1960-as évek).Fotó: Csoszó Gabriella (b) / Az örökösök (j) jóvoltából

„Amióta találkoztam G.-dal, személyes életem központi kérdésévé vált, hogy helyeslését elérjem.”

És feleségére, Bortstieber Gertrudra (1882–1963), akihez Lukács egy 1918-ban tartott előadása kapcsán került közelebb, nem sokkal azután, hogy első házassága zátonyra futott. Önéletrajzi jegyzetében (Gelebtes Denken) Lukács így írt Bortstieberről (Eörsi István fordításában):

„[19]17–18: új összetartozás kialakulása: áttekinthetetlen, de az érzés, hogy végre – először életemben – szerelem: kiegészülés, szilárd életalap (a gondolkodás kontrollja) – nem szembenállás. A beszélgetés közvetlen tárgya: másodlagos. A tartalom mindig: hogy vajon az, amit gondolok és érzek, valóságos-e, vagyis valódi egyediségemet fejezi-e ki (szubjektíve: igaz, objektíve: nembeli módon). Ez a kontroll, amely kezdetben gyakran pusztán spontán gesztusokban, a szavak hangsúlyaiban fejeződött ki, lassan új életformává vált: a valódiság kettős, állandó kontrolljává. Nem tudom, hogy e kontroll segítsége nélkül gondolkodásom bensőleg átalakulhatott volna-e (1917–1919).”

Pár sorral lejjebb:

„Most Gertrúd erőteljes részvétele minden döntésemben: éppen az emberileg legszemélyesebb elhatározásokban. Reagálásai ezekre gyakran döntőek. Tehát: nem mintha nélküle egyáltalán nem tértem volna rá a kommunizmushoz vezető útra. Ez korábbi fejlődésemből következett, de egészen másként fejlődtek volna a mindenkori »miképpen«-ek éppen itt nagyon bonyolult és következményeiben fölöttébb fontos személyes árnyalataival. És ezzel együtt sok minden, ami életemben a leglényegesebb volt.”

Lukács már a kezdetektől elismerte – nem: hirdette! – a szerepet, amelyet Bortstieber játszott életében: összekapcsolta vele bevallottan legnagyobb fordulatát, mi több, már-már neki tulajdonította azt: „a sorsdöntő elhatározásoknál (csatlakozás a kommunistákhoz vagy megmaradás valamiféle »baloldali szocialista« állásponton) Gertrúdnak – szerény passzivitása ellenére, miszerint ő nem foglalkozott behatóan ezekkel a kérdésekkel – végső soron döntő szerepe volt”.

Ami ezután következett: sikerekkel és bukásokkal, jóléti időszakokkal és nyomorúsággal, menekvéssel és kitaszítottsággal kikövezett, több mint négy évtizedes sorsközösség.

Bortstieber Gertrud gépírásos 1945 utáni önéletrajza.Forrás: Blinken OSA Archívum, Bortstieber Gertrud-gyűjtemény

Emigráció

A Tanácsköztársaságban játszott szerepe miatt Lukács 1919 augusztusában Bécsbe menekül. Bortstieber első férje (és két fiának édesapja) nem sokkal ezután meghal, és Bortstieber maga is Hütteldorfba költözik fiaival, Lajossal és Ferenccel, illetve Lukáccsal közös leánygyermekével, Annával. A bécsi emigráció első időszakáról így ír Lukács:

„1920 tavaszán Gertrúd Bécsben. A nővérénél lakik Hütteldorfban a gyerekekkel, én egyelőre Bécsben. Csak a szabad napokban együtt; később: én is Hütteldorfban. Ezzel az ő életformája (család, 3 gyerek) uralkodóvá válik számomra is. Részt veszek a nevelésben (vele együtt): napi foglalatosság meghatározott emberi valósággal.”

Lukács emlékezete szerint felesége – 1923-ban kötnek házasságot – Bécsben ismerkedik meg Marx műveivel, Luxemburggal, Bauerrel, Buharinnal; nem sokkal később már a szocialista gazdaságelmélet lelkes kutatója. Az évtized végéig élnek együtt Bécsben, hogy aztán budapesti, moszkvai, majd egy hosszabb berlini kitérő után 1933 márciusában, Hitler „uralomra jutását” követően, Moszkvába költözzenek. Ferenc velük utazik, közös lányuk, Anna egy évvel később követi őket a Szovjetunióba. Bortstieber nagyobbik fia, Lajos ekkor már Bécsben, majd Berlinben jár egyetemre; 1936-ban Londonba, pár évvel később Manchesterbe költözik, ahol a kozmikus sugárzás kutatása terén szerez magának hírnevet.

És akkor itt következzenek a levelek, amelyeket a család nemrég a Blinken OSA-ban helyezett el.

Zömüket Bortstieber Gertrud 1933 és 1938 között Moszkvából írta idősebb fiának, Lajosnak. Rendszeresen (1935-ben kiszámolta: átlagosan 19 naponként) írt Lajosnak (aki átlagban 20 naponként írt vissza neki). Leveleit kivétel nélkül németül írta (Liebes Lajcsólein), rajtuk keresztül több mint tíz évig húzódó moszkvai életüknek olyan részleteibe kapunk betekintést, amelyek eddig kevésbé lehettek ismertek.

Lakásviszony

Részlet Bortstieber Gertrud Jánossy Lajosnak írt 1933. június 5-i leveléből, a moszkvai Grand Hotel-beli szoba vázlatos alaprajzával. A közös íróasztal 2-es számmal jelölve.Forrás: Blinken OSA Archívum, Bortstieber Gertrud-gyűjtemény

Lukács és Bortstieber bő egy évig laknak a moszkvai Grand Hotelben, amely „úgy nagyjából a város legjobb szállodája” volt. Lukács sokat dolgozik, és – állítja felesége – „egy halom pénzt” (einen Haufen Geld) keres. Bortstieber is dolgozik: főleg közgazdasági témájú írások, könyvek szerkesztését vállalja el, de Lenin-művek németre fordításával is megbízzák. Ferenc, a későbbi mérnök és közgazdász ekkor egy moszkvai szerszámgépgyár munkatársa, ahol számos újítást vezet be, több szabadalmát is bejegyzik. Munkahelye biztosít szállást, a később érkező Anna is hozzá költözik.

A Grand Hotelben, amely a Komintern egyik szállása volt Moszkvában, sok emigráns élt. Magyar barátaik Lukácsékkal egy emeleten laknak. Bár a levelek alapján jól érezték magukat itt (27 négyzetméteres szobájuk „csodálatos”, benne hideg-meleg vízzel és telefonnal), saját lakásra vágynak, ami ekkor Moszkvában szinte esélytelen volt. Az már csak mellékesen „kifejezetten balszerencsés” (ein besonderes Pech), hogy a város központjában laknak, ahol sok a felvonulás és a temetés, néha órákig kell bolyonganiuk a városban, mielőtt este végre hazamehetnek.

A lakáskérdés szinte állandó téma az első moszkvai évek levelezésében. Mindig újabb hetekkel, hónapokkal tolódik ki az áhított, „végleges” háromszobás lakás ügye.  Átmenetileg sikerül szállást találniuk egy kétszobás lakásban (egy ideig a korábbi bérlő házaspár is velük lakik), ahonnan egy év múltán újból el kell költözniük. Az akkori moszkvai viszonyokra jellemző, hogy 1937-ben is azt írja Bortstieber, meglehetősen lelkesen, hogy hamarosan „kapni fogunk egy kétszobás lakást folyó melegvízzel.”

Részlet Bortstieber Gertrud Jánossy Lajosnak írt 1935. december 8-i leveléből, egy már kétszobás moszkvai otthon vázlatos alaprajzával. A dolgozószobában (felül) Gertrud immáron külön íróasztala 2-es, Lukács íróasztala 4-es számmal jelölve.Forrás: Blinken OSA Archívum, Bortstieber Gertrud-gyűjtemény

Lukács és Bortstieber moszkvai lakhatási helyzete fontos Lukács moszkvai művei keletkezéstörténetének szempontjából (1936–1937-ben írja meg egyik gyakran hivatkozott művét, A történelmi regényt, de Goethe-, Schiller- stb. kiadásokhoz is ír előszavakat, tanulmányokat ezekben az években).

Bortstieber 1933–1934-ben többízben kitér arra, hogy Lukáccsal egyetlen, közös íróasztaluk van, ezért saját munkáját csak a reggeli órákban, 6-tól 9 óráig tudja elvégezni (amikor Lukács még alszik), hogy aztán átadhassa helyét Lukácsnak, aki gyakorlatilag egész nap dolgozik. Zsebkendőnyi életterük természetes hozadéka, hogy Bortstieber, amellett, hogy egy-egy cseléd segítségével ellátja Lukácsot, a munkájában is részt vesz: amikor Lukács elkészül jegyzeteivel, órákon át diktál feleségének, egyetlen nap alatt akár 20-25 oldalt is, gyakran késő éjszakáig.

Hogy aztán Bortstieber ismét korán kelhessen, hogy elvégezhesse saját munkáját, a közös íróasztalnál. Nem csoda, hogy Bortstieber a feszített munkatempó miatt („az ujjaim között folyik ki az idő”) szinte mindig fáradt, egészsége többször leromlik. Ritka üdüléseiknek, amikor Lukács szigorú munkaszünetet tart, és a házaspár napi többórás sétával, sok pihenéssel tölt el egy-egy hetet (1934 őszén egy hónapot töltenek a Fekete-tenger partján állami költségen), Lukács mellett Bortstieber is nagy haszonélvezője.

A gyerekek

Mindeközben két gyermekét, Ferencet (Ferkó) és Annát (Antscherl, Ancsl, Ancsi) – mai kifejezéssel élve – „menedzseli”.

Lajost, akit Bortstieber kezdetben Leningrádba akar „kihozni”, hogy ott dolgozhasson együtt a szovjet fizikatudomány egyik nagyágyújával, ekkor már biztos kezekben tudja Berlinben, majd Londonban, fizikus feleségével, Leonieval (Loni, Lony). Amire nagyon büszke: Lajos tudományos pályája gyorsan ível felfelé.

Az olykor betegeskedő Ferencet megértő anyai szeretetével segíti át első szerelmein, míg az is megtalálja az igazit, Anját, akivel 1935-ben titokban összeházasodik. Lelkesen támogatja fia gyári munkáját, amely mellett Ferenc 1937-től esti iskolába is jár. Ferencet is, Anját is gyakran látja vendégül ebédre vagy egy kis pihenésre Lukáccsal közös otthonában.

Az 1930-as évek derekán hirtelen felnőtté váló Anna gyárban dolgozik, hamar megtanul oroszul, emellett kiváló tanuló, rendszerint osztályelső. A levelezésben visszatérő téma Anna ilyen-olyan felvételije, vizsgaidőszakai, amelyeket anya lányával együtt izgul végig. Anna már 16 éves korában eltökéli, hogy vegyész lesz (álmát meg is valósítja), egy évvel később elkezdi tanulmányait egy közelebbről meg nem nevezett moszkvai „kémiai intézetben” (ein chemisches Institut).

Bortstieber mindeközben igyekszik a dialektikus gondolkodást meglátni és alkalmazni nemcsak saját tudományos munkájában, de – levelei tanúsága szerint – más téren is: ismételten kéri Lajos fiát, hogy fizikusként foglalkozzon minél behatóbban a dialektikával. 1934-ben azt írja: „azt, hogy te Lonival a fizikai tanulmányaitoknál a dialektikába is belemélyedtek, rendkívül fontosnak tartom.”

A hagyaték

Bortstieber Gertrud hagyatéka új helyén, a Blinken OSA Archívumban (Csoszó Gabriella a Lukács Archívumot dokumentáló művészeti projektjéből, 2019).Fotó: Csoszó Gabriella jóvoltából

Többezer oldalt kitevő hagyatékában, amely a Lukács Archívum bezárása után a Blinken OSA Archívumban kapott új otthont, Bortstieber számos matematikai és közgazdasági témájú munkája megtalálható, kézirat/gépirat formájában. Főbb kutatási területei (a hagyatékban található művei alapján): a termelés és a termelékenység, a tőke, az árképzés, a fogyasztás, a gazdasági növekedés, a szocialista és a kapitalista gazdaság összehasonlítása. Elsősorban német nyelven írt szövegek ezek, de van közöttük számos magyar, orosz, francia, angol és olasz nyelvű írásmű is.

A hagyaték része többszáz levél is, ideértve Bortstieber kiterjedt családi levelezését (másik fiával is intenzíven levelezett – oroszul – Bortstieber, amikor Ferencet a második világháború idején Szibériába hurcolták). A nem családtag levelezőpartnerek száma is, személye is figyelemre méltó. Köztük van például Cesare Cases, Déry Tibor, Füst Milán, Giulio Einaudi, Walter Janka, Kolozsvári Grandpierre Emil, Thomas Mann, Örkény István vagy Szabolcsi Bence. Ezt a – kutatók által már ismert – levelezést egészíti ki az a 145 levél és levéltöredék, amelyek korábban nem voltak a hagyaték részei, és nemrég kerültek a családtól a Blinken OSA Archívumba. Ezek között a Moszkvából írt levelek mellett vannak olyanok is, amelyeket Bortstieber a Jugoszláv Nagykövetségről és a romániai Snagovból juttatott el családjának 1956 novembere és 1957 márciusa között.

A hagyaték Bortstieber Gertrud unokáinak akarata szerint hamarosan szabadon kutatható lesz a Blinken OSA Archívumban.

A német levélidézeteket a szerző fordította.

A Lukács-idézetek forrása: Lukács György: Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1989.

(László-Herbert Márk a Blinken OSA Archívum levéltárosa.)

Olvasd angolul / Available in English!