Láthatatlan ellenségeink! Járványügyi tájékoztató film a Rákosi-korszakból

  • 1954-ben az Egészségügyi Minisztérium irányításával járványügyi tájékoztató film készült az állami dokumentumfilmgyárban, a mozik fél éven át vetítették.
  • Háziorvos főszereplője az egyéni védekezést sürgeti, a fertőzés útját kontaktuskutatás leplezi le, a védőoltások hatékonyságát animációs infografika bizonygatja.
  • Bemutatjuk a Láthatatlan ellenségeink! című filmet. Az állami propagandának tekinthető filmet a világ egyik legnagyobb kommunizmustörténeti levéltára, a Blinken OSA Archívum őrzi és digitalizálta.

A Láthatatlan ellenségeink! című film az Egészségügyi Minisztérium irányításával készült 1954-ben a Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyárban. A cél vele nemcsak a lakosság járványügyi tájékoztatása volt, népszerűsítenie kellett az állami intézkedéseket is. Ezért kordokumentumnak ennek a kettős törekvésnek az eredményeként tekinthető.

Milyen szemmel nézzük akkor ezt a filmet?

  • A film a Rákosi-korszak propagandagépezetének terméke. Az egészségügyet eddigre már államosították, az ellátórendszert az alig egy évvel korábban még Ratkó Anna által vezetett Egészségügyi Minisztérium központosította. A filmnek általánosan az állam, konkrétabban az intézményrendszer iránti bizalmat kellett erősítenie, hogy így például az oltási hajlandóság is növekedjen.
  • Ami látszólag pusztán szociális intézkedésként a nép egészségügyi helyzete érdekében történt, valójában a termelőképes munkaerő biztosítását is szolgálta. Az ország belügyeiről a vasfüggönyön túlról információt gyűjtő Szabad Európa Rádió elemzői szerint rendre a termelés érdekei érvényesültek. A sztahanovizmus jegyében túlhajszolt lakosság fizikailag és mentálisan is legyengült. Gyakran fűtési tilalom találkozott kivételesen hideg telekkel, ami súlyos megbetegedésekhez vezetett, miközben az orvosoknak előírták, havonta legfeljebb hány dolgozót írhatnak ki táppénzre.
  • Az 1953 telén elterjedt új influenzajárvány miatt 1954 januárjában az általános- és középiskolákban meg kellett hosszabbítani a téli szünetet. A helyzet komolyságát visszamenőleg úgy ismerték el, hogy bejelentették: a járvány lezajlóban van, a „megbetegedések számának jelentős csökkenése és az esetek enyhesége lehetővé teszi a kórházakban felállított külön influenza-osztályok felszámolását.”
  • Ezt követően készült a film, amelyet aztán a mozik 1954. áprilistól novemberig játszottak, hol játékfilmek kísérőjeként, hol a híradóblokk részeként.
A Láthatatlan ellenségeink! c. 1954-es film orvoskaraktere.Forrás: Blinken OSA Archívum, A BM Filmstúdió filmjei

„Mindennapi életünkben, az egymás közötti érintkezés folyamán, lépten-nyomon súlyos hibákat követünk el.”

Hogy a fentiekhez képest mi látható a Láthatatlan ellenségeink!-ben? A film céljának megfelelően egyszerű: egészséges ember érkezik a (zsúfolt) orvosi rendelőbe, és tájékoztatást kér: mi az oka annak, hogy a szokásosnál több a beteg? Az őt fogadó orvos, a film szakértője nem hagy kétséget: „Nagyrészt az emberek elővigyázatlansága, gondatlansága – sőt, gyakran lelkiismeretlensége.” Továbbá a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság. Pedig „[ö]téves tervünk Közép-Európa egyik legkorszerűbb oltóanyagtermelő intézetét valósította meg, mely hazánk oltóanyagszükségletét bőven fedezi!” A film szerint ha mindenki felismerné, hogy „egyéni védekezésük kötelesség önmaguk, családjuk és embertársaik érdekében”, eljöhetne a záró képsorok társadalmi utópiája: a látszólag nem dolgozó nép nemcsak egészséges, de boldog is, a nők teraszon napoznak, a férfiak izmosak és félmeztelenül hógolyóznak.

A túlzott árnyaltsággal nem vádolható mondanivalóval ugyanakkor éles kontrasztban áll a film képi világa. Az elismerésre méltó kreatív megoldások annak köszönhetőek, hogy a filmet az országban maradt szakembereket tömörítő Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban forgatták.

Az operatőr például az ott dolgozó fiatal Somló Tamás volt, aki később Jancsó Miklós első állandó operatőreként többek közt az Oldás és kötés, a Szegénylegények és a Fényes szelek megalkotásában is társa volt a rendezőnek. Valószínűleg az ő érdeme, hogy a film nagy részét kitöltő két jelenetsor narráció nélkül képes bemutatni a betegségek terjedését. A kamera először egy képzeletbeli épületet jár be emeletről-emeletre, hogy leleplezze a zsömlét kézzel válogató, az irodai telefont összeköhögő, az egymást puszival köszöntő, a beteg barátjukat meglátogató felelőtlen embereket. Majd a mai értelemben vett kontaktuskutatást végezve egy diftériás kislány betegségének forrását fedi fel, a villamoson bekapott falaton és az ismerőst kézfogással üdvözlő anyukán keresztül a pusziig, amelyet az a bizonyos ismerős korábban az ugyancsak diftériás kisfiának adott:

„Pedig ha tudnák: statisztika bizonyítja! [...] Tudom, nagyobb megértéssel fogadnák az állam gondoskodását gyermekeik védelmében.”

Azzal, hogy a film egy körzeti orvosi rendelőben egy orvossal mondatja el a betegségekkel kapcsolatos tudnivalókat és tanácsokat, a szakértőiséget jelöli ki a témában hiteles hangként. Ezt előlegezi meg már a baktériumok és vírusok mikroszkópos képeivel játszó, tudományosságot sugárzó főcím is. Utóbbi a grafikus Tátrai László alkotása, az operatőri munka mellett az ő közreműködése is kiemelkedően érdekes. Animációi egyszerre hivatottak fenntartani a szakértői hangvételt, és befogadhatóan ábrázolni az összetett tudományos jelenségeket. A cseppfertőzések terjedését bemutató képsor egy anatómiai rajzból vált át tüsszentő férfi felvételébe, hogy aztán mennyiségileg is láthatóvá tegye a kórokozókat hordozó nyálkacseppeket (amelyek aztán a betegek fogadása közben dohányzó orvos nyitott cigisdobozára hullanak):

A védőoltások hatékonyságát bizonyító statisztikai adatokat pedig animációs infografika teszi befogadhatóvá, amely ha helyenként bizarr is, korához képes mindenképp figyelemre méltó:

A filmet a Blinken OSA Archívum munkatársai 35 mm-es filmről másolták először VHS-re, majd digitalizálták. A digitális kópia alapjául szolgáló szalag az egykori Belügyminisztérium filmstúdiója által készített oktatófilmekkel együtt érkezett az Archívumba. A BM Filmstúdió filmjei részben a belügyi apparátus képzésére, tehát belső használatra készültek, részben pedig széleskörű propaganda céljából. A Láthatatlan ellenségeink! eredetét tekintve tehát nem ezeknek a részét képezi, hiszen az Egészségügyi Minisztérium irányításával, és egy másik filmstúdió, a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár készítette. Mégsem feltétlenül a véletlen műve, hogy egy másolata bekerült a Belügyminisztériumon belül terjesztett oktató- és propagandafilmek közé, és így a Blinken OSA Archívum kommunizmustörténeti gyűjteményébe.

A Láthatatlan ellenségeink! című film teljes hosszában, magyar hanggal és angol felirattal megtekinthető a Blinken OSA Archívum YouTube-csatornáján!

(Zsámboki Miklós a Blinken OSA Archívum tartalomfelelős munkatársa.)